Mi a különbség a vallásos művészet és az egyházművészet között? Meglátjuk-e a természetben a szépet, és felfedezzük-e abban is, amit emberi kéz alkotott? Míg Pilinszky János azt mondta: „Minden művészet: világmodell. Az »egészről« készült híradás”, addig Esterházy Péter úgy fogalmazott, hogy „a művészet gyakorlója (szolgája) az emberiségnek az a megbízottja, kiküldöttje, akinek az a dolga, hogy mintegy az első vonalban harcolva, kifürkéssze, hogy mi is ez az egész, hírt adjon a létezés titkáról. Médium legyen, és szeizmográf.” Igaz ez a mai kortárs művészetre, vagy ma már teljesen más irányba haladunk?
„Az ember azért tud a szentről, mert az megnyilatkozik, és a profántól tökéletesen különbözőnek bizonyul” – fogalmazott A szent és a profán című kötetében Mircea Eliade. De vajon látjuk-e a különbséget, vagy előfordulhat, hogy a szemünk megtéveszt minket? Kovács-Gombos Gábor festőművésznek, tanárnak és Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténésznek, az Evangélikus Országos Múzeum munkatársának a beszélgetésén hallhattak a jelenlévők arról, hogy mit jelent a szakrális művészet; mennyire szükséges, hogy a művészet és az egyház párbeszédben álljon egymással; egyszersmind rájöhettek, hogy van kapcsolat igazság, szépség és szeretet között.
Részlet a beszélgetésből:
A beszélgetés teljes terjedelmében itt hallgatható meg: