Paul Luther 1533. január 28-án született Wittenbergben, szülei nagy örömére. A reformá- tor apa büszkén jegyezte fel a nevezetes napról, és elmondta a keresztelési beszédben is: „A fiamat Paulnak nevezem, mert Szent Pál sok tanítást és példabeszédet hagyott ránk. Isten adja meg Pál kegyelmét és ajándékát. Én és Isten is úgy szeretnénk, hogy minden fiam örökölje tőlem a kedvet a küzdéshez; ebben szeretném, ha Hans Löser segítene; a kedvet a tanuláshoz, ebben [Justus] Jonas és Philippus [Melanchthon] illetékes; a kedvet a munkához, ha gazdálkodnának.” Erre Hans Löser örökös udvarnagy, Paul Luther keresztapja levelet küldött az újsütetű apának: „Valószínűleg az Úristen szeretné, ha egy új ellenfelet nevelnék a pápaság vagy a törökök ellen.”

A családi boldogság azonban nem sokáig tartott. Paul 1546. február 18-án Eislebenben már apja halottas ágya mellett állt. Az apa halála után nagyon megromlott a család anyagi helyzete. Ugyan megmaradtak az örökölt birtokok, de a schmalkaldeni háború miatt többször menekülésre kényszerültek, egyszer Magdeburgba, máskor pedig Braunschweigbe költöztek, közben javaik megsemmisültek. Gregor von Brück kancellár többször izgatott az özvegy ellen az udvarban, ezért a gyámságot a család baráti köréből senki sem vállalta, még Melanchthon sem. Noha János Frigyes szász választófejedelem időnként küldött anyagi támogatást, de miután Móric herceg került a helyére, elmaradt a pénzösszeg. A legbiztosabb megélhetési alapot a III. Keresztély dán király által – aki az elsők között tette államvallássá a reformált hitet – folyósított ötven arany képezte.

Paul nem volt katonaalkat, vele született kedvesség és udvariasság jellemezte. 

Philipp Melanchthon és Vitus Winsheim vezetése alatt először filozófiát, latin és görög nyelvet tanult, majd – Melanchthon tanácsára – orvosi-gyógyszerészeti tanulmányokat folytatott a wittenbergi egyetemen. 1552-ben az egész egyetem Torgauba menekült. Követte a Luther család is. A vá- ros kapujánál baleset érte Paul édesanyját – Luther Márton özvegyét, Katharina von Borát –, és hamarosan, december 22-én belehalt a sérülésébe.

Paul 1557 decemberében megszerezte a wittenbergi egyetemen az orvostudományok doktora címet, egyben átvette Jacob Milichius dékán kezéből a doktori kalapot is. A következő évben meghívták tanárnak a jénai egyetemre. Beköszöntő előadásában hálásan, meleg szavakkal emlékezett meg édesanyjáról, aki a gyógynövények, a házi orvoslás kiváló ismerője, egyben rendkívüli betegápoló volt. A fiatal tanár a vallomása szerint tőle kapta az első igazi ösztönzést, hogy az orvosi pályát válassza.

1560-tól II. János Frigyes szász–weimari herceg személyi orvosa lett, majd 1567-től ugyanezen tisztségben tevékenykedett Braunschweigben. 1571-ben, II. Joachim herceg halála után Ágost szász választófejedelem szolgálatába lépett a drezdai udvarban. Az uralkodó messze földön híres volt művészet- és tudományszeretetéről, illetve az evangélikus hithez való ragaszkodásáról.

A választófejedelem felesége, Anna, III. Keresztély dán és norvég király leánya a Luther család hűséges segítőjének bizonyult, szinte „fanatikusan” elkötelezte magát a lutheri tanítás mellett. Ugyanakkor rendkívüli szociális érzékenységről tett tanúbizonyságot, segítette a szegényeket; a nép az ország „anyjaként” tisztelte, egyszerűen csak Anna anyaként emlegették. (Róla Petrőczi Éva tollából közölt írást az Evangélikus Élet ez évi 7. száma Dániai Anna hercegnő volt a szász evangélikusok „anyja” címmel.)

Annát mint magánembert nagyon érdekelte az asztrológia és az alkímia. Az utóbbi a középkorban, amikor a kémia, a gyógyszerészet és az aranycsinálás még nem különült el, nagyon elterjedt volt. A fejedelemasszony a kollektív népi bölcsességet és tapasztalatot igyekezett tudományos alapon kutatni és fejleszteni: a Drezda melletti Annaburgban korszerű laboratóriumot alakított ki, összegyűjtette – szárítva vagy préselve – szinte az országban megtalálható összes növényfajt; a virágok, levelek, gyümölcsök és gyökerek az udvari kertészetből, a „vadnövények” az erdőkből és a folyó menti ligetekből származtak.

Ebben a munkában a hercegnő kiváló segítőtársat nyert Paul Luther személyében, aki addigra már több gyógyszert is megalkotott. Unguentum ex nitro és Aurum potabile nevű gyógyszereit főként a pestises időszakban ajánlották rendszeres alkalmazásra. Paul ilyenformán nemcsak mint orvos és alkimista lett elismert, hanem „a gyógyszerek doktora” címmel is megtisztelték.

A választófejedelem halála után, 1586 és 1588 között Paul az új uralkodó, I. Keresztély szász választófejedelem személyi orvosa volt, de mivel az udvarban előretörtek a kriptokálvinisták, Lipcsébe költözött, ahol szintén orvosként praktizált. Röviddel halála előtt Frigyes Vilmos szász–weimari herceg, lipcsei jószágkormányzó választotta személyi orvosának.

1593. március 8-án hunyt el. Nagy részvét mellett temették el a lipcsei Szent Páltemplomban. A választófejedelem díszes, latin nyelvű táblát készíttetett a sírjára; a sír a templom 1710–1712 közötti átalakítása során elpusztult.

Népes család maradt utána, hiszen már 1553-ban megnősült. Egy régi sváb család sarját, Anna Warbecket (1532–1586) vette feleségül, akitől négy fia és két lánya született. Apósa, Veit Warbeck, a humanista műveltségű udvaronc egy francia lovagregény, A szép Magelone fordításával vált híressé.

Paul Luther gazdag szellemi örökségét, eredeti tudományos kéziratait, valamint kiterjedt levelezését a különböző királyi és fejedelmi udvarokkal, neves tudósokkal a lipcsei városi könyvtár őrzi Acta Lutherorum néven. Halála után, 1598-ban a sziléziai Boroszlóban (Wrocław) kiadták az Oratio de arte Medica et Cura tuendae valetudinis című művét. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 11. számában jelent meg, 2016. március 20-án. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.