Örömmel, felelte meghívásunkra Gáncs Péter elnök-püspök szinte aznap, hogy elgondolkodtunk, kit hívjunk meg beszélgetni egy előrehozott reformációi ünnepségre. A terv az volt, hogy a kollégisták és a gyülekezet tagjai együtt meghallgatják a püspöki felülnézetet (episzkoposz) a jubileum aktualitásáról, azután beszélgetünk, majd kötetlenül megvacsorázunk, lehetőleg olyan ételekből, amelyeket már ötszáz éve is ettek elődeink.

Így is lett. Bár sem a gyülekezet, sem a kollégium nem tudta teljes létszámban képviseltetni magát, mert sokan dolgoztak, vagy órájuk volt még, a templomtér azonban tele volt. Nyitott füleket és érdeklődő tekinteteket láthatott a püspök úr, amikor megosztotta velünk gondolatait, amelyeket az LVSZ „not for sale” tematikájához igazítva fűzött föl mondandójára, különös tekintettel a creation – not for sale vonalra. Kérdések és hozzáfűznivalók is érkeztek a hallgatóság részéről, éppen, ahogy Péter remélte. Méltó is a figyelemre egy olyan püspöki gondolatmenet, amely egyaránt leköti a fiatalokat és az időseket. A beszélgetésnek még egészen személyes vonulata is volt, ezt fontos megemlíteni.

A vacsora olyan húsos káposzta volt, amit gyülekezeti munkatársunk, Kovács Márta készített, de már a német középkor rendszeresen fogyasztotta, és mi is jóízűen vettük magunkhoz kenyérrel, illetve a diákok készítettek hozzá sült sajtgolyócskákat, ami szintén korabeli desszertféleség volt. A gyülekezeti tagjaink sütiket is hoztak. Luther-sört nem ittunk hozzá, talán majd legközelebb.

Nagyon jó hangulatú este volt, és ezt az ott játszó gyerkőcök is így vélték. Egy lelkészgyerek és egy püspökunoka talált valahol egy kalapácsot, és az alatt a pár másodperc alatt, amíg szüleik odaértek, kissé lebontották a szószék belsejét. Innen is szeretnénk megnyugtatni az illetékeseket: semmi baj, az néhány kalapácsnyom ugyanúgy nem rongálás, mint anno Márton ütései a wittenbergi vártemplom kapuján, hanem egy élő, vidám és jövőbe tekintő közösség életjelei.