Mint az ismeretes, a második világháborút követő lakosságcsere alkalmával a dunaegyházi szlovák családok közül többen is kitelepültek Naszvadra, Szlovákiába, az őshazába, ahol új életet kezdtek, de nem szakították meg a kapcsolatokat az itthon maradt családtagjaikkal. Többnyire megtartották evangélikus hitüket és szlovákságukat, de a magyar nyelvet sem felejtették el. A naszvadi gyülekezetben felvidéki magyarok is élnek. Ezért az istentisztelet két nyelven volt, a liturgiát Maria Popic végezte, igehirdetéssel Selmecziné Füzéki Diana szolgált. Az istentisztelet végén Paul White afrikai „dzsungeldoktor“ egyik meséjét olvasták fel a dunaegyházi testvérek, ami nagyon tetszett az egész gyülekezetnek.

A felejthetetlen, szívélyes fogadtatást követően terülj, terülj asztalkámmal lepték meg az dunaegyházi testvéreket. Minden a helyiek keze munkáját dicsérte, és a szüntelen kínálgatás bizonyította, hogy menyire szeretettel fogadták a vendégeket.

Az ebédnél az ismerősök beszélgettek, sőt még soha nem látott rokonok találkozására is sor került. Néhányan a naszvadi testvérek közül elkísérték a gútai kirándulásra is a vendégek egy részét, ahol a gyönyörű természeti környezetben található skanzent és vízimalmot csodálhatták meg a résztvevők.

A naszvadi rokonsággal rendelkező dunaegyháziak meglátogatták szeretteiket, ahol felelevenítették a rokonok sorsát és emlékeztek az eltávozott elődökre, a régi szokásokra, ételekre. Volt olyan család, ahol hét vendéget is fogadtak.

A Dunaegyházi Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat a költségekhez százezer forinttal járult hozzá, amit ezúton is köszönünk az utazók nevében is.

A szemerkélő eső ellenére is az egész kirándulás jó hangulatban és vidámságban telt. Istennek legyen hála!