élmény

Barcelonában élő fotóművész barátaim vittek el a télből a virágzó mandulafák közé, Ibizára, mert már a tavaszi ruhakollekciókról kellett – januárban – fényképeket készíteni. A divatfotózáshoz, tudjuk, sok idő kell, s ilyenkor én el-elbarangoltam a szigeten, felfedező körútra indulván a festői tájban, a csupa fehérre meszelt, lapos tetejű épület között. A nap aranyport hintett a szigetre; enyhe szél fújt, a végtelen csendben a tenger ásítozott és ragyogott.

Milyen jó betérni a soproni Cézár pincébe, ha egyáltalán van hely, hiszen az egyik legnépszerűbb célpontja a turistáknak, és felhörpinteni egy pohár soproni kékfrankost! Az ódon falak között bizony kevesen gondolnak arra, hogy egykor sorsunkat meghatározó történelmi esemény színhelye volt ez az épület.

„Szeverényi honvéd, maga nem szerel le idő előtt, mert teológus!” – kiáltotta indulatosan Homoki főhadnagy. Teológiai hallgatóként két évre kellett bevonulnom katonának. Egy tiszthelyettes tanácsára kértem szemem kivizsgálását, mivel annyi dioptriaszámmal, amennyi nekem akkor volt, be sem kellett volna vonulnom. Hogy is kezdődött ez a nehéz és szép történet?

Állunk a sorban, bebocsátásra várva a siratófalhoz. Több irányból lehet a helyet megközelíteni, de csak szigorú biztonsági ellenőrzés után. Lassan totyogunk; én, mint mindig, zárom a sort, begyűjtöm a lemaradókat, a fényképezőket. El ne vesszen valaki.

Budapest – „Még azt is eltervezzük, Isten hogyan szólítson meg minket” – véli Heinemann Ildikó, aki váratlanul egyedül maradt Izraelben. Próbatételeiről, az isteni jelenlétről és Jeruzsálem sokszínűségéről beszélgettünk a lelkésznővel. Szöveg: Koczor Kinga