Elöljáróban le kell szögeznem: bár hamarabb beszéltem versben, mintsem járni tudtam volna, nem szeretem a költészet, a költő szót. Mesterkéltnek, művinek, valamiképpen hamisnak és minden spontaneitástól, lélegzetvétel-könnyedségűtől távolinak, idegennek érzem. Lehetséges, hogy ebben Áprily Lajos egyik finoman gunyoros, gyerekkorom óta ismert és szeretett verse is ludas lehet.
2016 ápr 29 - 13:31