Egy vicc szerint az Európai Unió akkor felel meg a mennyországnak, ha az angolok a rendőrök, a franciák a szakácsok, az olaszok a szeretők és a németek szervezik az egészet. Mikor a pokolnak? Ha az angolok a szakácsok, a franciák a rendőrök, a németek a szeretők és az olaszok szervezik az egészet.  

Inkább a második eset jár az eszemben, miközben két fontos európai keresztény férfi beszélgetését hallgatom a Tüskecsarnokban. Heinrich Bedford-Strohm bajor evangélikus püspök 25 millió német evangélikus élén áll, Balog Zoltán 10 millió magyar egészségügyéért, oktatásáért és kultúrájáért felelős miniszter. Mindketten protestáns teológusok. A beszélgetést Prőhle Gergely vezeti és közép-európai keresztény polgárok hallgatják (főleg németek és magyarok).  

Balog és Bedford-Strom: szeretet a teljes egyet nem értésben

Bedford-Strohm nagy lendülettel, szabadon beszél. Látszik, mindennapos élményei hajtják. A leggyakoribb szava a Leidenschaft, a szenvedély. A felebarát iránti szenvedélyes szeretetről beszél, papír nélkül, konkrét történeteket felidézve. Alapvetően a menekültekről van szó. Szavaiból érződik a siker levegője, hogy nagyjából tényleg megcsinálták, egymillió embert be tudtak fogadni. A teológiai érvelése egyértelmű: a menekültek befogadása az út, ez a prioritás, minden más kérdésre később kell figyelni. Ugyanerről a problémáról a második felvezető a lehető legkülönbözőbb álláspontból szól.

Balog miniszter bibliai, exegetikai alapokkal érvel előadásában a múltból folyamatosan épülő jövő mellett. Saját bevallása szerint sincs könnyű helyzetben, amíg politikusként megfogalmazhatja keresztény álláspontját. Viszont meglepően hangsúlyozza református vendég helyzetét azon a találkozón, ami egy percig sem értelmezi önmagát evangélikus találkozóként, hiszen közép-európai protestáns találkozóról van szó. A nemzeti mellett ezzel egy szokatlan felekezeti mellékízt is kap a beszélgetés.

A párbeszéd egymás szempontjának megértését célozza. A kérdés: Miért teszi, gondolja, érzi azt a másik, ami teljes ellentétben áll az én véleményemmel, holott pontosan ugyanazon az alapon állunk, keresztények vagyunk és szeretjük egymást?

A folytatást a KötőSzó blogon találja.