A tehercipeléstől a szabadságig

A tehercipeléstől a szabadságig

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Galambos Ádám, kép: Tiziano Vecellio: Sziszüphosz (1548-1549)
Életünk egyik legnagyobb kihívása, hogy a vélt és valós terheinket ne csak meg tudjuk különböztetni egymástól, hanem a „válogatást követően” kezdeni is tudjunk velük valamit. Ezek közül is talán a legnehezebben kezelhetők a titkaink és a magunk által másoknak vagy a mások által nekünk okozott sebek. Mindezek idővel a mindennapjainkat befolyásoló terhekké válhatnak. A Szentírás arra tanít minket, hogy ne csak letenni tudjuk ezeket, hanem helyettük vegyünk fel valami egészen mást.

„Nagyobb a bűne annak, aki nem bocsát meg, mint annak, aki a bűnt elkövette” – fogalmaz Luther Márton a Miatyánk ötödik kéréséhez kapcsolódóan. A reformátor a „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt 6,12) jézusi tanításhoz nem őszintén viszonyulók vonatkozásában kétféle embert nevez meg: azokat, akik úgy felnagyítják felebarátjuk vétkét, hogy képtelenek megbocsátani, és azokat, akikben akkora a sérelmük miatt érzett igazságérzet, hogy megbocsátás helyett inkább ők is rágalmazókká válnak.

Milyen hatással van életünkre a lelki teher? OrvosTóth Noémi pszichológusnak az Örökölt sors – Családi sebek és a gyógyulás útjai című, a különböző eladási toplistákat hosszan vezető kötetében szemléletes leírást olvashatunk arról, hogy a bennünk mélyen elásott, ugyanakkor igenis élő titkaink mennyire meg tudják nehezíteni az életünket. Ennek érzékeltetésére a szerző két kísérletről számol be. Az egyikben egy csoport felét arra kérték, gondoljanak olyan titkukra, amelyikről semmiképpen nem szeretnék, hogy kitudódjon. A résztvevők másik felének eközben azt mondták, hogy idézzenek fel magukban egy aranyos csínytevést. Ezt követően a csoportnak egy hegy meredekségét, majd egy útszakasz hosszúságát kellett megbecsülniük. A végeredmény kifejező: akiket a feladat előtt a nagy titkaikra emlékeztettek, a hegyet meredekebbnek, az útszakaszt hosszabbnak becsülték, mint akik a csínytevéseiket idézték fel. A másik kísérletben a csoport egyik felének szintén titkokra kellett gondolniuk, majd mindenkinek egy labdával kellett kosárba céloznia. „Akik a nagy titkaikra gondoltak, rendre túldobtak a célon, extra erőt fejtettek ki, mintha nehezebb súllyal vagy nagyobb távolsággal dolgoztak volna” – összegzi az eredményt Orvos-Tóth Noémi.

Ezek a kísérletek nem csak a titkaink terheire mutatnak rá. Szemléltetik, sőt leleplezik, hogy a lelkünket nyomasztó, azt megkötő sérelmek, feldolgozatlan kérdések, elmulasztott megbocsátások vagy ki nem mondott bocsánatkérések milyen súllyal tudnak jelen lenni az életünkben. Ezek közül némelyiket – felismerve – kimondjuk és feldolgozzuk, de olyan is előfordulhat, hogy bár valamelyiket le akarjuk tenni, valamiért megakadunk, úgy érezzük, hogy gát van bennünk, és kudarcot vallunk. Ilyenkor olyan érzés foghat el minket, mintha örvénybe kerültünk volna, amely egyre csak lefelé húz.

Ha van hozzá elegendő erőnk, akkor ki tudunk szabadulni ebből, de megtörténhet az is, hogy nem sikerül. Ám még akkor sem vagyunk elveszve! Ebben az esetben ugyanis érdemes másra hagyatkozni és megvárni, hogy leérjünk a mélybe, ahonnan aztán elrugaszkodhatunk, és ismét a felszín felé közeledhetünk. Olyan élmény lesz ez, mint amelyet Corrie ten Boom múlt századi holland író így fogalmazott meg: „…amikor az emberi próbálkozás elér önnön határáig, és csődöt mond, akkor fog szabadon működni Isten ereje.” Mihelyt átéljük ezt, rádöbbenhetünk: amikor nem mi irányítunk, hanem Isten szeretetébe kapaszkodunk, akkor szabadulunk meg igazán. Ez a ráhagyatkozás Istenre valójában hazatalálás, amely jelenti a terhek letételét, a megbocsátás és a bocsánatkérés felszabadító örömét és a nyomasztó titkok nélküli élet kezdetét is.

Jézus a benne hívőktől azt várja, hogy éljenek az általa képviselt önzetlen szeretet felszabadító lehetőségével. Miként lehetséges ez? – tehetjük fel a kérdést. Fogadjuk meg Dietrich Bonhoeffer tanácsát: „A nap első pillanatai nem a tervekről és aggodalmakról, nem is a munka iránti buzgóságról, hanem Isten kegyelméről és az áldó közelségéről kell, hogy szóljanak.” Ezt gyakorolva már a megbocsátás sem lesz olyan nehéz…

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 21–22. számában jelent meg 2020. június 7-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!