A lelkészek, akik jól ismerték a püspököt, s tudták róla, hogy kedveli a jó bort, és ért is hozzá, erősen csodálkoztak. Tudták ugyanis, hogy a borok ott bizony pimpósak, ecetesek és hordóízűek. Mert ott a gazdák jobban értettek a kukoricához meg a krumplihoz, de egy kis szőlő nélkül ugyebár nincs magyar parasztember. Ez utóbbihoz azonban a szakértelem már hiányos volt… Szóval a püspök egyre-másra dicsérgette a rosszabbnál ros ­szabb borokat, mire az egyik lelkész megkérdezte tőle: „Püspök úr, ezek a borok nagyon rosszak. Miért mondja hát mindegyik korty után, hogy ez bor?” Mire a püspök hamiskásan válaszolta: „Pró­bálom meggyőzni magamat, hogy az, amit iszom, valóban bor…”

Gyülekezeteink többségében él még a hagyomány, hogy az úrvacsorához valamelyik presbiter hozza a bort. Városban meg a lelkész elküldi az egyházfit, hogy a közeli boltban szerezze be. Vajon milyenek ezek a borok? Lelkészként azt tapasztaltam, hogy általában rossz minőségűek. Mert a lelkész, nem akarván megsérteni a gondnok bácsit vagy a bort szolgáltató presbitert, inkább eltűri a rossz minőséget. Ahol meg a boltból hozzák, fontosabb szempont az olcsóság, ezért az alsó polcról választ az egyházfi valami „koccintós” lőrét.

Pedig meg kellene becsülnünk az Úr Jézus Krisztus vérét! Gondoljuk végig: ő az életét adta a kereszten, hogy nekünk bűnbocsá­ natot szerezzen. Hatalmas áldozatot hozott, hogy nekünk életünk legyen! Ezt megértve miért törődünk bele, hogy az úrvacsorához, azaz Krisztus véréhez méltatlan, rossz, hibás bort öntünk a kehelybe? Kiáltó az ellentét: Krisztus életáldozata és mellette gyenge minőségű bor a kehelyben. Jézus áldozatát becsüljük le azzal is, ha nem figyelünk oda az úrvacsorai bor minőségére.

A bortermelők többsége nem kóstolja másnak a borát, csak a magáét. Ezért gyakran meggyőződése is, hogy nincs jobb az övénél. Aztán nem is kell mindenkinek értenie a borokhoz – kü­lönösen az utóbbi években ez szinte önálló tudománnyá lett.

A Sinkovicz- és Kiss-borászat most előállt egy olyan borválogatással, amelyet jó szívvel ajánlunk úrvacsorához. Kiss Sándor és Sinkovicz Marianna a Kiskőrös melletti Tabdiban élnek. Sándor római katolikus, a felesége, Marianna pedig evangélikus, aktív tagjai gyülekezetünknek. Családi borászatuk hosszú évek küzdelmes munkájának eredményeként lendült fel. Rendszeres résztvevői voltak az Iniciatíva Protestáns Vállalkozói Egyesület által szervezett kiskőrösi szemináriumoknak, így a minőségre törekvés lett legfőbb céljuk. De évről évre ott vannak a rangos révfülöpi országos evangélikus borfesztiválon is, ahol az utóbbi években sorra nyernek a boraik, legutóbb három aranyérmet és öt ezüstöt hoztak el. A Vinum Liturgicum-válogatás vörösbora, egy szá­ raz 2015-ös cabernet sauvignon aranyérmes bor, míg azoknak, akik az úrvacsorához szívesebben használnak fehérbort, jó szívvel ajánljuk a kevés maradék cukrot tartalmazó, illatos 2016-os cserszegi fűszerest. Ez utóbbi ezüstöt érdemelt Révfülöpön.

A borászok körében kedvelt a mondás: „Túl rövid az élet ahhoz, hogy rossz bort igyunk.” Tegyük most mellé azt is, hogy „túl drága a Krisztus áldozata ahhoz, hogy úrvacsorakor rossz bort igyunk”.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 25-26. számában jelent meg, 2017. július 2-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.