Vigasztaljuk meg Istent

Vigasztaljuk meg Istent

Share this content.

Forrás: kotoszo.blog.hu, szöveg: Bartha István
Isten vajon mit érez, és mit gondol, amikor ránk, emberekre tekint? Ha szeret minket, márpedig szeret, akkor iszonyúan szenved. Mi lenne, ha az Isten képmására teremtett ember egyszer csak valóban elkezdene Isten képmása lenni? Anyaként, apaként, munkahelyi főnökként, miniszterelnökként, kisállat tulajdonosként bárki mélységesen át tudja érezni Isten fájdalmát. Átélheted a tehetetlenséget. Azt, hogy a rád bízottak elfordulnak tőled, nem vesznek komolyan, szándékosan a céljaid és kéréseid ellenében cselekszenek, végül megtagadnak. Bartha István vitaindító írása az Istenképekről.

Ismerősömnek van két ikerlány macskája. Lakásban tartja őket. Egyik este, miután kitakarította a piszkukat, enni és inni adott nekik, ölbe vette, simogatta őket, elbőgte magát. Bocsánatot kért tőlük, amiért a viszonylagos biztonságukat úgy tudja csak megoldani, hogy korlátozza a szabadságukat. Ugyanennek a napnak a reggelén megjelent az udvarában egy az övéihez nagyon hasonlító fiatal kandúr, aki meglepően barátságos volt. Odament hozzá, hagyta magát megsimogatni, elfogadta a kaját, dorombolva dörgölődzött a lábához. Mellette is bőgött egy sort az ismerősöm, és bocsánatot kért tőle, amiért nem engedi be, egyrészt mivel ő megszokta a kinti létet, amiről bajosan tudna lemondani, meg aztán a két szobacica mellett ő már egy kicsit problematikus lenne. Mégis beszélt hozzá, és elmondta, azt szeretné, hogy ne kóboroljon el, hanem elégedjen meg a szép tágas udvar adta lehetőségekkel. Meg aztán később, ha tényleg nála marad, akkor ivartalaníttatná, ezzel is csökkentve az elkóborlás lehetőségét.

Egy macska sok bosszúságot tud okozni a gazdájának. Eleve úgy fut, ahogy az ember lép. Mindig láb alatt van. Amit tiltanak neki, az izgatja legjobban. A lehető legalkalmatlanabb percekben képes feltartóztatni azzal, hogy besurran a szobába, ahová egyébként csak akkor mehet, ha ölben tartják. Most elbújik a legporosabb sarokban a szekrény háta mögött, és nem hallgat sem szép szóra, sem ijesztésre. Pedig épp munkába sietnél, és végképp nem tartod szórakoztatónak ezt a kergetőzést. Ott hagyni viszont nem mered, mert okkal feltételezed, hogy leborít valamit, összekarmolja a kedvenc könyved gerincét, vagy akár saját életében is kárt okozhat azzal, ha játékosan szétrág egy villanyvezetéket. Ilyenkor dühödben arra gondolsz, hogy agyon tudnád csapni – persze csak erősen átvitt értelemben. Hiszen bármilyen idegesítő is tud lenni egy macska néha, mégis, ha út szélén autó kereke által kilapítva, kutya által széttépve, másik macska által félholtra karmolva, farkára kötött konzervdobozzal, vagy beteg lelkű sátánfattyak által merő szórakozásból felakasztva, lefejezve, agyon verve, kibelezve, meggyújtva, más módon halálra kínozva nem szeretnéd látni.

Tovább a blogra.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!