A kórházban dolgozó római katolikus lelkigondozók az elmúlt esztendőkben lelkiismeretes, találékony szolgálataikkal készítették elő, és élték meg ezt az ünnepet hittestvéreik közösségében. Körbejárva az intézmények osztályait, ajándékokat osztogatva, hívogatva biztatták az ellátottakat a Betegek Szentségével való élésre, az ünnepi szentmisén való részvételre. Istennek hála, ez a szolgálat az idei esztendőben tovább gazdagodhatott, bővülhetett.
A járványügyi helyzetet Mennyei Atyánk arra használta fel, hogy a kórházban szolgálók még szorosabb testvéri közösségben éljék meg hitüket, szolgálatukat. Eddig is láttuk, tapasztaltuk, hogy a betegek közti szolgálatunkban elmosódnak, megszűnnek a felekezeti határok. Hisszük, és éljük annak valóságát, hogy a segítő és segítségre szoruló emberek találkozásában maga a Krisztus is jelen van, ő gyógyít, ő tesz ma is csodát a szívekben, életekben. A mostani szorongatott helyzetben, a beszűkült lehetőségeink közepette mindennél világosabban került elénk a Mester tanítása, amelyben mindenféle határt átlépve igyekszik megláttatni a másik emberben is önmagát: „Éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám…valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,35-40)
Ennek a küldetésnek szeretetével és örömével készültünk a betegek világnapjára a kórházban, hogy idén a más felekezetűek is megélhessék az ünnep mélységét, a Krisztussal való találkozás csodáját.
A lelkipásztorok a felekezeteikre jellemző rítussal, liturgiával gazdagították, erősítették a betegségtől elcsigázottakat, és a munkájukban különösen is megterhelteket.
Római katolikus részről Vukovich Márton kistarcsai káplán a Betegek Szentségével, református részről Rózsa Katalin, és evangélikus részről Eszlényi Ákos kórházlelkészek gitáros énekekkel, valamint baptista részről Ecsedi István Bibliák osztásával párhuzamosan szolgáltak az ápoltak között.
Az evangélikus kórházlelkész, Eszlényi Ákos a Híd magazin és az Evangélikus Élet magazin számait adta át a pácienseknek.
Kuzmányi Istvántól februári Adoremust kaptak a betegek, katolikus és evangélikus iskolák tanulói által készített hóvirágos, tavaszi képeslapok kíséretében.
A „Covid Osztályon” fekvő betegekhez a katolikus lelkigondozó, Bálint Brigitta vitt be lelki olvasmányokat, képeslapokat, újságokat, hogy a legnehezebb helyzetben lévők is megérezzék, nincsenek egyedül. A nővérpultoknál énekek, zsoltár, imádság és áldás hangzottak el a dolgozók felé Isten üzenetével: „Nem maradok el tőled, nem hagylak el” (Józs 1,5).
Ezt az evangéliumot éltük át ezen a napon mindannyian: szolgálók, betegek, ápolók. Hála legyen az Úrnak, a mi Istenünknek ezért a közösen megélt ünnepért!
A szerző evangélikus kórházlelkész.