– A kijárási korlátozások bevezetésével több párkapcsolati terapeuta is megszólalt, és figyelmeztetett arra, hogy nehéz időszaknak néznek elébe a családok. Ezt arra is alapozták, hogy Kínában a rendelkezések lazításával tömegesen adták be a válási kereseteket. Mégis miért ilyen megterhelő ez az időszak? 

– A családoknak van egy saját működési rendszerük, amit családi homeosztázisnak hívunk. Ez egy egyensúlyi állapot, amelyben kialakulnak például a napi rutinfeladatok, a családi szerepek, a problémák kezelésének módja. Ha ez az egyensúlyi állapot veszélybe kerül – például azért, mert sokat változnak a külső körülmények –, a család elkezd valamilyen szinten korrigálni, hogy visszaálljon az egyensúly. Ez azonban nem könnyű, sőt gyakran konfliktusokkal teli, és ha a család nem találja meg a megfelelő eszközöket a változásra, akkor nem tud kialakulni egy magasabb szintű működési mód, ami megoldást ad a változások megfelelő kezelésére. Kialakult egy életmód, egy életstílus, és ezt nagyon hirtelen, egyik pillanatról a másikra kell megváltoztatni. Hirtelen azt tapasztaljuk, hogy a nap huszonnégy órájában egymás mellett vagyunk és/vagy elvesztettük a munkahelyünket. Erre újabb nehézségek jönnek: például az anyagiakat érintők és azoknak a szorító feszültsége. Mindemellett, ebben a helyzetben most a gyerekek is otthon vannak egész nap. A szülők pedig nem tudják ezt a helyzetet kezelni, hiszen eddig nagyon ritkán töltöttek ennyi időt együtt. Minden változás egyszerre zúdul a családra, és ők képtelenek ezt kezelni, nincs meg a megfelelő eszközrendszerük. Ilyenkor kezdődik a türelmetlenség, a kiabálás, az egymásra mutogatás, majd pedig akár szélsőséges esetben a fizikai erőszak vagy egyéb bántalmazás is.
Más rejtett problémák is előjöhetnek ilyenkor, például sokan sajnos a szoros együttlét során kerülnek a tudatába annak, hogy a családi működést már rég nem nevezhetjük családinak, nem működik a történet. Most szembesülnek a házastársak azzal, hogy a másiknak már régen szeretője van, most válik nyilvánvalóvá, hogy nagyon régóta nem lehet intim kapcsolatnak nevezni azt, ami a házastársak között van, csak ez a hétköznapokban kevésbé volt feltűnő. De most, hogy megint lehetne egy kicsikét akár egymásra is koncentrálni, kiderülnek az óriási nehézségek: már nem szeretik egymást, nem bírják elviselni a másikat, idegesítik egymást, nem tudnak mit kezdeni a gyerekekkel, a gyerekek nem tudnak mit kezdeni velük… A szenvedélybetegségek is felerősödhetnek egy ilyen helyzetben, mert akár a játékszenvedéllyel, akár az alkohol- vagy drogproblémával küzdő lehet, hogy pont a munkahelye miatt tudta ezt valamilyen szinten kontrollálni. Csak hétvégén ivott, „csak ma”, munka után gurított le egy-két pofa sört. Most, hogy otthon van, már reggel legurítja, már reggel odaül a gép elé, és elkezd játszani, fogadni. Mivel nincs más tevékenység, ezek nagyon hirtelen borulnak rá a családokra. Ilyenkor pedig a toleranciaszint is csökkenhet. Azt még tolerálja a párja, hogy hétvégén eljátszik húszezer forintot, de azt már nem, ha napi szinten teszi ugyanezt. 

A cikk itt folytatódik.