Egy nap, huszonnégy óra, ezernégyszáznegyven perc. Egy
hasáb a határidőnaplóban, a jegyzetelgetni szeretők vastag noteszében egy teljes oldal. Idén ilyennel is, olyannal is
felszerelkeztem. Előbbi kicsi, praktikus, mindig nálam: táskában,
irodában, interjún, boltban; nélküle, azt hittem, mozdulni sem
fogok tudni. Utóbbi célra meg éppen az idén először megjelentetett Luther-határidőnaplót szántam, amely otthon állt készenlétben a lelki, hitbeli gondolatok, igék, kérések, hálás felismerések
feljegyzésére. (Otthon, ez jó… mint sokaknak most, nekem is az
irodám lett egyúttal.) Amióta nem kell a megszokott tempómban
időpontokat, határidőket, neveket, címeket és telefonszámokat,
halaszthatatlan tenni- és mennivalókat rögzítenem az egyikben,
félre is tettem – s megsokasodtak a felírandók a másikban.
2020 május 20 - 07:52