felelősség

Genf – Kormányok, ENSZ-szervezetek és civilek, közöttük egyházak és egyházi csoportok vezetőinek részvételével tartottak magas rangú konferenciát Genfben, ahol a tanácskozók azonnali intézkedéseket sürgettek az európai menekült- és migránskrízis kezelésére, hogy jobban tudják koordinálni a munkát, és a különböző csoportok jobban együtt tudjanak működni egymással.

Éppen kezdetét vette a szeretetvendégség. Az udvaron felállított sátor alatt ültünk, gazdagon terített asztaloknál, vidám hangulatban. A gulyásleves illatozott, az emberek nevettek, a gyerekek a napon szaladgáltak. És akkor valaki halkan megjegyezte: „Jönnek.”

A családon belüli és a párkapcsolati bántalmazást már nem kíséri akkora hallgatás, mint korábban: egyre több olyan esetről tudunk, ami – jogosan – nagy sajtóvisszhangra talál. A Szürke ötven árnyalata című sikerkönyv és a belőle készült, nemrég bemutatott film is felélénkítette az ezzel kapcsolatos vitákat, az egyházak részéről azonban ebben az ügyben is nagy a csend, pedig lehetne miről beszélni: megkérdezett szakértőink és hívő áldozatok szerint is sok nő azért szenved tovább bántalmazó férje oldalán, mert erre lelki vezetője is irányítja. Mit tehet egy lelkész és mekkora a felelőssége, hogyha olyan gyülekezeti tag fordul hozzá, akit bántalmaznak? Mi a keresztények felelőssége a megelőzés és a segítségnyújtás terén? Érintetteket és szakértőket is megkérdeztünk.

Budapest – 2013. december 13-án a Párbeszéd Házában a paksi atomerőmű tervezett bővítéséről rendezett konferenciát az ELTE Humánökológia mesterszak, Sólyom László elnökletével. A tanácskozás egyik előadója dr. Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres teológiai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára volt. Az evangélikus lelkész előadását Mire jó a felelősség? címmel tartotta. Szöveg: Galambos Ádám; fotó: archív felvétel