felelősség

„Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” (1Móz 1,26)

Nem tűnik hálás feladatnak a 2020. esztendő missziói mérlegét megvonni, hiszen ez az év nem a misszióról szólt egyházunkban. Legalábbis nem úgy, ahogyan azt mi előre elgondoltuk. Sok mindent terveztünk a hagyományos missziói napokon és konferenciákon túl: Szélrózsa találkozó Gyulán, Ez az a nap! fesztivál a Puskás Arénában, eucharisztikus kongresszus, úrvacsora éve, egyebek. Újra meg kellett tanulnunk a jakabi feltétel megkerülhetetlen igazságát: „Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,15) Latinul is gyakran idézzük: „Deo volente…”

A koronavírus-járvány második hullámában egészen más kihívások előtt állunk most, mint a tavaszi első hullám esetén. Akkor a magyar emberek engedelmességből vizsgáztak, az eredmények ismeretében jól. Most egy másik helyzet előtt, illetve bizonyos szempontból annak közepében állunk. A kormányzat kevésbé szigorú intézkedések, sok területen inkább ajánlások segítségével igyekszik működésben tartani a gazdaságot és az oktatást. Most, hogy nincs felülről ránk kényszerített korlátozás, egyéni felelősségvállalásból kell vizsgáznunk. A helyzetet elnézve nem lesz túl fényes az eredmény. Ezért is tartom fontosnak, hogy keresztény közösségeinkben is beszéljünk az egyéni felelősségről.

Semmi nem választ el minket a Jóisten szeretetétől. A többi viszont a mi dolgunk: egymás terhét kell hordoznunk. Alapvetően nincs nagy különbség az újszövetségi kor emberei és a mai gyülekezeti tagok közt. Gondok, bajok, széthúzások akkor is voltak. Ezért az apostoli üzenet is hasonlóan egyszerre érvényes: nyugodjunk meg, ne féljünk, éljünk békességben, Isten szeret minket és ebben a szeretetben összetartozunk, de ne feledkezzünk meg a ránk váró küzdelemről és feladatról, az egymás iránti felelősségről. A kegyelem és a krisztusi szeretet biztonsága adja ennek a közösségnek a derűjét, nyitottságát, frissességét. Az ebből fakadó felelősség adja közösségeink és intézményeink hatékonyságát, eredményességét, kiválóságát.

Budapest – A gyermekes családok jobban figyelnek a környezetvédelemre, 65,1 százalékuk aktívan elkötelezett a környezetvédelem iránt, míg a gyermektelen felnőttek esetében ez mindössze 41,6 százalék – derül ki a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) MTI-hez elküldött reprezentatív felméréséből, amelyet a Föld napján hoztak nyilvánosságra.

A házasság társadalmunkban sokak számára ma már nem több mint törékeny, ingatag, kiüresedett, némelyek szerint egyenesen fölösleges együttélési keret. Az egyházak azonban évről évre igyekeznek bizonyságot tenni arról, hogy ennek a keretnek megtartó- és kiteljesítő ereje, méltósága, gazdagsága lehet – ha a terébe engedik a házasság elrendelőjét. Az idén tizenharmadik alkalommal, február 9–16. között megrendezett házasság hete rendezvénysorozat apropóján kérdeztünk evangélikus lelkészeket az egyházunkban zajló jegyesoktatásról, az esketési liturgiáról, a házasság keresztyén formájáról és próbáiról.

Folytatjuk Jézus és Péter vízen járásáról szóló, háromrészes sorozatunkat. Előző alkalommal – a történet első harmadában – addig jutottunk, hogy az ötezer ember megvendégelése után Jézus egyedül akart maradni egy fél napig, és a tanítványokat is magukra akarta hagyni, hogy gondolkodjanak, amolyan csoportos lelkigondozásként. Amikor éjjel utánuk indult, „egyszerűen” elsétált hozzájuk négy-öt kilométer hosszan a víz színén… Az előző nap eseményeitől és a kísértetnek hitt jelenségtől halálra rémült tanítványok azonban megnyugodtak Jézus hangjától. Péter szívében pedig már készülődött valami… (Mt 14,22–33)

Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök érzékeny témáról a Kossuth Rádióban: az emberek miért hibáztatják Istent?

Budapest – Hála és felelősség a sokféleségért címmel a természettudomány ökológiai sokféleségét és a társadalmi diverzitás értékeit járta körül az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) 2019. október 3-án megrendezett konferencia. A teremtés heti alkalom egyrészt a sokszínű természet együttműködését kívánta példaként állítani, másrészt a hála és felelősség aspektusát emelte ki mint lehetséges utat a teremtésvédelem számára.

Malmö – A világ szenvedőivel együtt érző egyházakra és azokban munkálkodó emberekre van szükség ma, amikor háború, békétlenség, klímakatasztrófa és igazságtalanság, gyűlölködés pusztít a világ számos régiójában. Olyan közös bizonyságtételekre van szükség, hogy lássuk, lehet „a szeretet őrületével” is viszonyulni a problémákhoz.