riport

Ősfás, erdős, virágokkal és madárfüttyel teli területre lép, aki a piliscsabai Siló Lakóotthonba jön. Rögtön a bejáratnál kis sárga tornyos mesebeli épület, nem gondolni, hogy az édeni környezetben szellemi- és mozgássérült emberek élnek. Nyomasztó hangulatnak nyoma sincs, hiszen az itt lakók és az őket segítők az emberi méltóságot és az önállóságot tartják szem előtt. Példaértékű a munka Piliscsabán.

Egy gyermekeit súlyosan bántalmazó presbiter lánya, egy bizottság elé citált bibliaórás hölgy, egy fiatal lány, akit önjelölt próféta barátja tett tönkre, és egy fiatalember, aki nagyszülei valláskárosultságától ma is szenved. Négy ember, négy történet. A közös bennük az, hogy mindannyian átéltek valamilyen – rosszul értelmezett vallási tekintélyből származó – lelki bántalmazást. Vallássérültekkel foglalkozó sorozatunk harmadik részében ők mesélnek.

Orbán Gáspár miatt hatalmas az érdeklődés a Felház körül, ez bennünket is kíváncsivá tett: elmentünk az egyik csütörtök esti istentiszteletükre. Amit találtunk, az nem a miniszterelnök fia miatt volt érdekes. Riport.

Hetven évvel ezelőtt történt, mégsem lehet feledni. Pár nap alatt lelki gyötrelmek, kínok sora zajlott az osztrák–magyar határ közelében. A teljes bizonytalanságba küldött, bevagonírozott, magyarországi németek még az utolsó pillanatban is imára kulcsolták kezüket és a magyar Himnuszt énekelték. Bár itt hagyták szép házaikat, dúsan termő földjeiket, állataikat és nem tudták, hová tartanak, hogyan lesz tovább az életükben, mégis Istenbe vetett bizalmuk és reménységük éltette őket. A hatalom eldöntött, kegyetlen intézkedései nem voltak elegendőek ahhoz, hogy megtörjenek. Sőt, az emberek közötti baráti és rokoni szálak azóta is erősebbek, mint valaha. 2016. április közepén, hetven évvel a szomorú események után, egykori elűzöttek vagy leszármazottjaik gyűltek össze emlékezni és emlékeztetni.

Sok szó esik az egyházi iskolákról, de keveset tudunk azokról, akik oda járnak – milyen élményeket szereztek ott és ez közelebb viszi-e őket a kereszténységhez? Ismereteket kapnak-e vagy inkább elrettentést? Mit látnak az egyházakból és a hitből? Vallássérültekkel foglalkozó riport-sorozatunk második részében több, különböző felekezethez tartozó – evangélikus, katolikus, református – iskolába járt fiatal mondja el tapasztalatait. Ma már mindannyian hívők, valamennyien keresztény közösséghez tartoznak, ám ez legfeljebb részben köszönhető annak, hogy egyházi iskolába jártak.

Többtucatnyi önkéntes segítségével évente tízezer adag ízletes, meleg étel jut el a rászorulókhoz a szarvasi ótemplomi főzőcsapat munkájának köszönhetően. Most bepillantunk a kulisszák mögé, illetve a fazekakba, és megmutatjuk, hogy napok munkájának eredményeképpen hogyan készül el a nyersanyagokból egyszerre nyolcszáz adag.

Elénk tesznek egy fotót, amelyről egy angyali szépségű, gyaníthatóan roma származású, félszeg kislány tekint ránk. Utána pedig megtudjuk, hogy a hároméves gyermek még nem szobatiszta, lényegében nem tud beszélni, és nincs olyan szakember, aki felelősséggel azt merné állítani, hogy valaha is maga mögött hagyja majd ezeket a problémákat. Tessék dönteni: kell, vagy sem? Durva így ez a kezdés? Az. De csak annyira, mint maga az élet s annak is az a sorsfordító pillanata, amikor az örökbe fogadó, reménybeli szülőknek el kell dönteniük: magukra vesznek-e két ekkora keresztet? Kell-e nekik Timi?

Stiller Ákos Tanyavilág című fotósorozatával a Picture of the Year (a világ egyik legrangosabb sajtófotó-versenye) első díját nyerte el 2015-ben. A január 10-i megújuló Evangélikus Élet Magazinban riportot olvashatnak a Nyíregyháza környéki tanyavilág evangélikus lakóiról, melyhez a világhírű sorozat szolgáltatja az illusztrációt.