Ezekre a kérdésekre keresték a választ az ELTE Wroclaw-termében 2016. július 8-án, pénteken délután 5 órától a pódiumbeszélgetés résztvevői: dr. Novák Katalin családügyi államtitkár (EMMI), Ryszard Bogusz püspök (Lengyel Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház) és Johannes Erlbruch lelkész (Németajkú Evangélikus Egyházközség, Budapest-Budavár). Az érdekes eszmecsere moderátora Süveges Gergő újságíró, az MTVA szerkesztő-műsorvezetője volt.

Az első körkérdés arra irányult, hogy a helyzet, amely immár a magyar családokban sem ismeretlen – egyre többen vállalnak külföldön munkát -, van-e tennivalója a jelenlévő vendégek által képviselt szervezeteknek, intézményeknek? S mit tehet egy lelkipásztor az érintett családokért?

Bogusz püspök szerint fontos politikai és egyházi probléma, hogy az emberek elhagyják országukat, és jobb megélhetést remélve, külföldön vállalnak munkát. Egy lengyel statisztika szerint az országban 9 millió gyermek él, és ebből 110-150 ezerre tehető az úgynevezett európai árvák száma, akiket szüleik otthon hagynak. Róluk feltétlenül gondoskodnia kell az egyháznak.

Novák Katalin államtitkár megállapítása szerint Magyarország szerencsésebb helyzetben van, mint a régió többi országa, hazánkban nem jellemző az „euroárva” jelenség. Az, hogy az unió területén szabadon lehet munkát vállalni, lehetőségként jelenik meg a magyarok számára, a három célország Ausztria, Németország és Nagy-Britannia. Elsősorban fiatal, családalapítás előtt álló magyar férfiak indulnak el külföldre dolgozni. Az állam feladata abban nyilvánulhat meg, hogy tegyen meg mindent azért: ez ne kényszer, hanem valóban lehetőség legyen.

Johannes Erlbruch lelkész rámutatott: létezik vándorlás nyugatról keletre is, ő maga is ennek „eredményeként”, a hazánkban ideiglenesen otthonra talált német ajkú evangélikus híveknek létesített gyülekezetben szolgál.

Uniós tagságunk óta szembesültünk a kérdéssel a régióban, hogy mennyire vagyunk mobilisak, egyáltalán van-e átjárhatóság a tagállamok között, patrióták vagyunk-e vagy sem, és mi a különbség az európai és a nemzeti identitás között? Novák Katalin szerint ez utóbbi kettő nem zárja ki egymást, sőt, a különbségek felismerése is közel tudja hozni egymáshoz az embereket, nem csak a hasonlóságok. Bogusz püspök a kommunizmus évtizedeire utalva elmondta, térségünk állampolgárai be voltak zárva, most tehát evidens, hogy élvezik a szabadságot, hogy európaiak vagyunk, és hogy adott esetben akár háromszor annyit is kereshetünk külföldön, mint odahaza.

Persze nem csak technikai kérdés a külföldi munkavállalás, lelki oldalai is vannak. A költözés lélektanáról, illetve ennek az utóbbi 10-15 évben tapasztalható változásairól is szó esett. Novák Katalin államtitkár kiemelte: a magyarokra nem jellemző a belső migrációs potenciál, persze a fiatalok sokkal könnyebben indulnak útnak. A lakás, mint a röghöz kötöttség szimbóluma is jellemző, nálunk az emberek 90 százalékban saját lakásban élnek, mert ez jelenti számukra a biztonságot, míg nyugat felé haladva egyre nagyobb a bérelt lakásban élők száma, akik sokkal egyszerűbben váltanak lakóhelyet. Viszont mérhető, hogy a külföldön élők igen jelentős pénzt utalnak haza az itthon maradottaknak, mintegy 100 milliárd forint feletti összeget egy évben.

A kettős identitás kérdésében – a külföld sosem lesz otthon, és hogy hazatérve vajon idegenné válik-e, aki sokat tartózkodott máshol – az egyházaknak kulcsszerepe lehet. Megőrizni, megtartani, ápolni, erősíteni a hitbeli, nyelvi, kulturális identitást. Ebben a német és a lengyel lelkipásztori álláspont egy az egyben összecsengett. Istentiszteleteket rendszeresen szerveznek az anyaországtól ideiglenesen távol élő, dolgozó híveiknek az evangélikus egyházak. Erlbruch lelkész saját családjának példáját is említette: felesége magyar, gyermekei kettős identitásúak, legkisebb gyermeke már a németet beszéli akcentussal, nem a magyart. Az általa gondozott gyülekezetben is több ilyen család él, és békében van a két identitás.

Novák Katalin az állam oldaláról úgy vélte, ma már ez általános jelenség, nem okoz törést. A gyülekezet a lokalitás erejét adja, amire a külföldön élőknek nagyon nagy szükségük van.

A mindannyiunkat érintő-foglalkoztató migrációs nyomásra térve, Novák Katalin rámutatott: eddig keresztény emberekről, hagyományosan keresztény országokról beszéltünk. A most tapasztalható beáramlás azonban nem keresztény országokból érkezik, és a kettős identitás problémája erősen felvetődik. Az integráció nagy kérdés, ha az nem sikeres a migránsokat fogadó országokban, akkor párhuzamos társadalmak kialakulásának a veszélye fenyeget, amely társadalmak akár szembe is kerülhetnek egymással. Johannes Erlbruch pedig azt hangsúlyozta: a nyelv fontosságát nem lehet eléggé kiemelni: aki mondjuk németként itt, Magyarországon él, dolgozik, az is csak az anyanyelvén tud imádkozni! Ezt a közösséget biztosítani kell számára szervezett módon.

Vajon mit mond a szülő a gyermekének, ha hosszabb időre más országban kell munkát vállalni? Bogusz püspök szerint szociológiai felmérés mutatta ki, hogy sok gyermek azt hiszi, ő az oka annak, hogy szüleinek külföldre kell mennie. Továbbá, Lengyelországból a külföldre távozók 53 százaléka nő, akik idősgondozásban találnak munkát, az ő családjaik szétszakadnak, erre a problémára is tekintettel kell lenniük az egyházaknak lelkigondozói munkájuk végzése során.

Novák Katalin államtitkár a kormányzati rálátást segítségül híva elmondta, gyakori, hogy Magyarországról az egész család együtt megy ki külföldre, és ott ugyanolyan jó magyarok lehetnek – gondoljunk csak az 1956-ban és az azt követően időszakban emigrált magyarokra és identitástudatuk őrzésére! -, mint idehaza, és ez fordítva is igaz. Magyarnak (lengyelnek, németnek...) lenni nem helyrajzi kérdés!

Az államtitkár asszony hangsúlyozta az egyházak, gyülekezetek, lelkészek fontosságát e tekintetben: nem mindegy, hogy milyen üzeneteket küldenek-adnak át a kint élőknek. Gondozásuk során erősíteni tudják bennük az identitást, az idetartozást, és persze azt, hogy visszavárja őket az anyaország és a hívő közösség.

A záró, rövid körkérdésben ki-ki üzenetet adhatott át egy olyan családnak, amely éppen külföldi munkavállalásra készül.

Johannes Erlbruch emlékeztetett az Ószövetségre, amelyben Izrael népe sokat vándorolt, Ábrahám elindult Isten szavára. És tudta, hogy az Úr vele van! Hitével abba kapaszkodott, hogy az az Úr, aki elhívta és aki küldi, az ugyanaz az Úr, akit megismert.

Novák Katalin praktikus tanácsokkal látná el az indulókat: mindenekelőtt: tájékozódjanak! Sok félreértés kerülhető el ezáltal. A másik pedig, hogy semmiképpen se égessenek fel minden hidat maguk mögött a családok, mert előfordulhat, s erre láttak példákat, hogy csapdák, csalódások után kell újra építeni az egzisztenciát.

Bogusz püspök pedig egyszerűen csak azt mondaná e családnak - szavai végszóként is értelmezhetőek -: jöjjenek vissza Lengyelországba. És addig, amíg külföldön vannak, ne felejtsék el hazájukat!