Összeomlás után

Trianon az egyház és állam kapcsolatára is hatott. A liberalizmus megrendülése a protestáns egyház háttérbe szorulását is jelentette, a keresztény kurzus kedvezményezettjei a katolikusok voltak. Intézményesen nehéz megfogni ezt a változást, hiszen a felsőháznak továbbra is tagjai maradtak az evangélikus püspökök és felügyelők, a soproni teológia pedig egyetemi fakultás rangjára emelkedett.

Az evangélikusok Trianon legnagyobb vesztesei közé tartoztak. Számarányuk az új országhatárok között tovább csökkent, szellemi hátországuk (a felvidéki városok) nagy részét elveszítették. Nem csoda, hogy az irredentizmus az egyház hivatalos politikájává is vált.

A négy egyházkerületből kettőnek csak a töredékei maradtak meg, a kerületi beosztás mégsem változott. Raffay Sándor püspök számos olyan társadalmi-politikai szervezet tagja volt, amely az elvesztett területek visszaszerzését tűzte ki céljául. Ez a fajta, közvetlen politikai aktivitás korábban elképzelhetetlen lett volna. A „Rend” iránti vágy az egyházat is áthatotta: a püspökök, vagy akár a teológiai professzorok tekintélye megkérdőjelezhetetlenné vált.

Továbbiak a blogon olvashatóak.