A szlovák–magyar megemlékezés szervezője, Szesztay Ádám, Magyarország kassai főkonzulja, Kassán fogadta a vendégeket. A más napokon csak Budapest és Kassa között közlekedő Rákóczi InterCity vonat szerelvényével – a szlovák Közlekedési, Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztérium jóvoltából – meghosszabbított útvonalon, különvonattal, közösen utaztak tovább Eperjesre, a konzuli kerület második, Szlovákia harmadik legnagyobb városába.

A nemzeti ünnepi fogadás, Slavomír Sabol, a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Keleti Egyházkerületének püspöke köszöntőjével kezdődött. A püspök kiemelte, hogy az élet alapja a szabadság, amiért küzdeni mindenkinek kötelessége. Hangsúlyozta az ökumené fontosságát, a szlovák–magyar evangélikusság közös gyökereit. Fontosnak tartotta elmondani, hogy mindenkinek feladata a szélsőségektől mentes, békés, közös együttélésen való munkálkodás.

Köszöntőjét a magyar és a szlovák himnusz zárta, a Laudate Dominum kassai magyar református énekkar és az eperjesi Vocals Női Kamarakórus vezetésével.

Az 1848/49-es szabadságharc és forradalom kapcsán Derfiňák Patrik történész, az Eperjesi Egyetem Történelmi Intézetének munkatársa emlékezett. Előadásában, a sárosi régióban történteket emelte ki és méltatta a szlovák és a magyar katonák helytállását.

Az előadást követően Kolár Péter, a Csemadok Kassai Városi Választmányának elnöke tartott laudációt, majd Szesztay Ádám főkonzul, Áder János köztársasági elnök nevében, magyar állami kitüntetést, Magyar Arany Érdemkeresztet adott át Jozef Kuziak, Margonya polgármestere számára. A kitüntetést azért kapta meg a szlovák származású polgármester, mert kiemelkedően támogatja a magyar hagyományok megőrzését, és jelentős erkölcsi támogatást nyújtott a Desseffy Arisztid honvédtábornok, aradi vértanú sírboltjának felújítási munkálataihoz.

A kitüntetés után Eperjes polgármestere, Andrea Turčanová köszöntötte a vendégeket, és örömét fejezte ki, hogy a két ország küldöttei közösen és szabadon emlékezhetnek a szabadságharcra. Fontos üzenetnek szánta, hogy a szabadság nem örökölhető, minden generációnak meg kell küzdenie érte, mert a szabadság a demokráciában sem vehető természetesnek.

Az ünnepség második felében Eperjes és Nyíregyháza testvérvárosi kapcsolata kapta a főszerepet. Dr. Ulrich Attila, Nyíregyháza Megyei Jogú Város alpolgármestere örömét fejezte ki a két város kapcsolatának továbbfejlesztése és a közös ünneplés fölött. Kiemelte, hogy a jelenlegi nyitottság, mely mindkét városvezetést jellemzi, lehetővé teszi az együttműködést, melynek fontos lépése az ünnepség keretében aláírt nyíregyházi és az eperjesi evangélikus gimnáziumok együttműködése. 

Ezt követően került sor az együttműködési megállapodás ünnepélyes aláírására, a Nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium igazgatónője, Tar Jánosné és az Eperjesi Evangélikus Gimnázium igazgatója, Marián Damankoš között. A két iskola nevében az igazgatók megpecsételték baráti kapcsolatukat, melynek célja, hogy a diákok és a kollégák megismerjék és megbecsüljék egymást. A két iskola az élet valamennyi területén szeretné ezt a kapcsolatot élettel megtölteni, közös projektek, kulturális és sport programok, cserelátogatások, tanulmányi projektek és személyes kapcsolatok ápolása révén is.

A közös hit, és az evangélikus egyház révén fenntartott iskolák minden erőikkel arra törekszenek, hogy kapcsolatuk a keresztény értékek szellemében valódi kapcsolattá fejlődjön. A két gimnázium az „500 protestáns iskola ünnepelje az 500 éves reformációt” mozgalomba is közösen kapcsolódik be.

Az együttműködés szimbolikus jelentőségű, hiszen egyszerre fűzi szorosabbra a két nemzet evangélikusainak együttműködését valamint erősíti Nyíregyháza és Eperjes, illetve Nyíregyháza város és a Magyarországi Evangélikus Egyház kapcsolatát is.

Az aláírást követően Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke vont párhuzamot a régi eperjesi kollégium és a nyíregyházi gimnázium történelmi légköre között. A két nép, a szlovákok és a nyíregyháziak közös múltját említve hangsúlyozta, hogy a szabadság iránti vágy közös vonás, hiszen nem csak a magyar szabadságharcra kell emlékeznünk, hanem arra is, hogy a Nyíregyházát alapító szlovák származású ősök munkájukkal váltották meg szabadságukat, melynek emlékét több nyíregyházi alkotás őrzi.

Emberé a munka, Istené a dicsőség gondolatával zárta az ünnepséget dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspöke, megköszönve a szervezők és a lebonyolítók munkáját, mind szlovák, mind magyar részről. Emlékeztette a hallgatóságot Slavomír Sabol püspök kezdő szavaira, és csatlakozott a szélsőségeket elutasító békés együttélés gondolatához. Az emlékezések sorába bekapcsolta Hamvas Bélát, akinek az édesapja lutheránus lelkész volt, és ő maga is Eperjes szülötte, valamint a szintén eperjesi származású Maléter Pált, akinek az édesapja abban a gimnáziumban tanított, amely a mostani testvériskolai kapcsolatot kialakító gimnázium elődje volt.

A nap zárásaként áldást mondott Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, Pásztor Zoltán, a Kassai Római Katolikus Egyházmegye püspöki helynöke és Slavomír Sabol, a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Keleti Egyházkerületének püspöke.

Az ünnepséget fogadás követte, melynek során a magyarországi kistermelők, nyíregyházi éttermek, valamint a magyar–szlovák testvértelepülések ismertették meg ételkülönlegességeiket.

A délutáni program keretében, az épületben elhelyezett Kossuth Lajos emléktáblát koszorúzták meg a jelenlévők, majd Aranyász Zita nyíregyházi és Kamil Jurašek eperjesi képzőművész házaspár Lesznek erények a jövőben? című közös kiállítást tekintették meg az Eperjesi Megyei Múzeum Rákóczi-palotájában.

A nyíregyházi evangélikus delegáció látogatása, dr. Fabiny Tamás püspök és Tar Jánosné igazgatónő vezetésével, az eperjesi evangélikus gimnáziumban ért véget, ahol megtekintették az óvoda, az általános iskola és a gimnázium közös épületét, jellegzetességeit, és hallottak a jövőbeli tervekről is.

A nap 17 órától a szlovák–magyar közös táncházban ért véget, Kupec Mihály, a nagyidai Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes vezetője és Vlado Michalko táncpedagógus közreműködésével. A talp alá valót a nyíregyházi Szikes Zenekar és Rado Kertis biztosította.