– Kötetei és publicisztikái folyamatosan jelennek meg, hat éven keresztül találkozhattunk írásaival a Reposzt blogon, hitoktató, négy gyermek édesanyja és jelenleg is a Pápai Református Teológiai Akadémia hallgatója. Milyen szerepet tölt be életében az írás?
– Kiteljesedett, sok feladattal megáldott életem van, ennek az írás az egyik szelete. Ezt egy olyan feladatként fogom fel, amit Istentől kaptam, szeretném végigjárni az utat, amire szánt és ezzel is szolgálni – az olvasókat és Őt.
– A győztes novella az interneten és a Reformáció 500 – egy nemzet ünnepe elnevezésű kötetben is olvasható már. Érkeztek visszajelzések a művel kapcsolatban?
– Nehéz volt elhinni, hogy az írásom lett az első helyezett, sok mindent elmond korunkról, hogy az egész pályázat a virtuális térben zajlott: ott láttam a lehetőséget, ott jelentkeztem, és ott hirdettek eredményt is. Mivel szinte azonnal hozzáférhetővé vált az interneten, nagyon hamar eljutott az olvasókhoz, és bár még nem tudtam szakmailag beszélgetni róla, de voltak, akik visszajeleztek, úgy érzem, sokakban visszhangra talált.
– Honnan jött „A felolvasások” tömör történetének ötlete?
– Az írásnak van egy tudatos része, sok munkával és gondolattal, de van egy másik is, amihez fentről kapok erőt, amit nem magamnak köszönhetek. Ez hasonló egy prédikáció megszületéséhez. Számomra különleges megtapasztalni, hogy a Biblia szövegei – bármennyire régiek is – még mindig úgy hatnak az ember életére, ahogy semmi más nem tud, ebből sokat lehet tanulni. Nemrég például részt vettem egy holland konferencián, ahol arról is szó esett, mennyire fogyatkozik az ottani egyház. Azt hiszem, ha ugyanolyan erővel szólnánk Isten szeretetéről, mint amennyire erősen panaszkodunk olykor, betöltenénk a küldetésünket – hiszen az igében ott az élet. Mindenek felett áll, nem avul el, nyilvánvalóan benne van a Lélek. Hiszem, hogy Isten teremt lehetőséget arra, hogy kijelentése az emberek életében ható és gyümölcsöző folyamat lehessen – ez pedig csak erősödik bennem, mióta teológiát tanulok.