Nyomok Wittenbergben

A találkozónak a wittenbergi Leucorea adott otthont – ez volt az az egyetemi épület, ahol Luther is tanított. A kétnapos tanácskozás első délelőttjén vezetett városnéző-túra során a résztvevők a reformáció 500 éves örökségeivel is találkozhattak – Luther és Melanchthon házával, az egyetemmel, a városi templommal, ahol Bugenhagen először szolgáltatta ki két szín alatt az úrvacsorát, és természetesen a vártemplommal is, melynek egykori kapujára Luther kiszögezte tételeit. (Az a kapu sajnos már megsemmisült, a mostanira viszont finom rézbetűkkel rávezették a tételeket. A kapu fölött egy kereszt látható, alatta Luther a bibliafordítással a kezében, mellette Melanchthon az Ágostai Hitvallással.) De nem csak a wittenbergi reformátorok, hanem feleségeik és családjaik életébe is „beleszagolhattunk” és megismerkedhettünk az 500. évfordulóra szánt új projektekkel is, mint amilyen a Luther-rózsát formázó Luther-kert vagy Yadegar Asisi Luther-panorámája. A Luther-kertben 500 fát ültettek nemrég a világ minden táján szolgáló evangélikus küldöttek. A Magyarországi Evangélikus Egyház fáját 2011 áprilisában ültette el a Reformációi Emlékbizottság küldöttsége.

Ref500 évforduló és a namíbiai nagygyűlés

A KALME-találkozó alkalmával vendégünk volt Hans Kasch, a reformáció 500-jubileum wittenbergi programjaiért felelős LVSZ-vezető, valamint Árni Svanur Danielsson, a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) kommunikációs igazgatója. Kasch hét éve végzi munkáját Wittenbergben, melynek az emlékhelyek kialakítása mellett másik alappillére a teológiai ismeretek elmélyítése: a világ minden tájáról várnak evangélikus lelkészeket a novemberi és márciusi, kéthetes teológiai workshopokra, melynek célja az evangélikus teológiai látásmód elmélyítése, valamint az, hogy az egészen különböző (Kaliforniától Malagáig) szolgálati területekről érkező lelkészek közösen gondolkodhassanak arról, mit is jelent evangélikusnak lenni a mai világban?

Danielsson az LVSZ egykori és jelenlegi célkitűzéseit ismertette, majd közösen gondolkodtunk a KALME LVSZ-ben betöltött lehetséges szerepéről. Ismertetett egy felhívást is, mely szerint az LVSZ a jövő évi namibiai nagygyűlés kommunikációs csapatába keres tudósítókat. (Erre bárki jelentkezhet, aki beszél az LVSZ hivatalos nyelvei – német, angol, spanyol, francia - közül valamelyiken és szöveges, képi vagy videós tartalmak előállítását professzionális szinten tudja végezni. Részletek itt.)

KALME egykor és most

A KALME a hidegháború idején azzal a céllal jött létre, hogy Nyugat-Európa és a vasfüggöny mögé szorult kelet-közép-európai egyházak között közvetítsen, illetve utóbbiakat segítse. A rendszerváltás korszaka után egy ideig úgy tűnt, hogy a KALME létezése célját vesztette – ismertette az előzményeket Praxedis Bouwman, a KALME elnöke, majd hangsúlyozta: az LVSZ felismerte a növekvő információ-áradatban a személyes találkozások és szakmai együttműködés, tapasztalatcsere jelentőségét és fontosságát, ezért a KALME megváltozott célokkal és csapattal továbbra is várja az európai kis evangélikus egyházak részéről az együttműködő, együtt gondolkodó partnereket.

Ezek a találkozók azért is fontosak, mert sok a közös tapasztalat: míg egyesek elszigetelve érezhetik magukat más nagy, történelmi egyházak árnyékában, mások valamilyen politikai irányzat, szélsőség térnyerése következtében, megint mások a rendelkezésre álló professzionális eszközök és emberi erőforrás hiányáról számoltak be. A következő KALME találkozó témája a válságkommunikáció lesz, és jövő tavasszal rendezik meg Észtországban. A Magyarországi Evangélikus Egyház felé fontos jelzés lehet, hogy az találkozón részt vevő egyházi küldöttek mind nagy érdeklődéssel várják a magyarországi Luther animáció elkészültét, illetve azt, hogy bemutathassák saját felületeiken és használhassák a hitoktatásban. Elismerően nyilatkoztak az egyházunkban folyó médiamunkáról is.

A KALME elsősorban belső, szakmai fórum az európai kis evangélikus egyházak egyházi kommunikációban dolgozó lelkészek és/vagy újságírók, szerkesztők számára, amelynek tagjai a kapcsolatépítés és a tapasztalatcsere mellett az LVSZ célkitűzéseit, szellemiségét is kommunikálják saját egyházuk felé, másrészt közvetítik saját, helyi témáikat és dilemmáikat az LVSZ felé saját. Mindez visszaköszön Arni Danielsson mondanivalójában is, aki úgy fogalmazott: „Nincs olyan nagy egyház, amelyik ne tanulhatna valamit a kicsiktől és nincs olyan kis egyház, amelyiknek ne lenne mit tanítania.”