Stílszerűen Luther Márton – borfogyasztással kapcsolatos – gondolataiból idézett a reformátor nevét viselő kiadónk igazgatója, Kendeh K. Péter, aki ezen az estén a házigazda szerepét is átvállalta a sorozat ötletgazda-szervezőjétől, Boda Zsuzsától. Az Asztali beszélgetések című kötetből – egyebek mellett – Luthernek azt a bibliai igeversekkel alátámasztott „állásfoglalását” is kiolvashatjuk, hogy „a bor dicséretes dolog”. 

A könyvesbolti est résztvevői arról is meggyőződhettek, hogy maga a borászat is dicséretes dolog, ha szakértelemmel és tisztességesen (!) művelik. A soltvadkerti Galántai Családi Pincészet mindkét alapfeltételt szem előtt tartva vívta ki mára a fogyasztók és a szakemberek elismerését. Noha harminckét évvel ezelőtt folyóborokkal indult a vállalkozás, kezdettől törekedtek arra, hogy a minőségi borok palettáján is jelen legyenek. S ahogyan arra csütörtök este az alapító, Galántai Károly is hangsúllyal utalt: „aki a folyóborban korrekt, az a palackban is korrekt”. 

A mintegy tizenöt hektárt művelő család palackozóját 2004. május 1-jével állították üzembe, ám a szőlőművelést – a metszéstől a szüretelésig – lényegében mindmáig hárman-négyen koordinálják. „Úgy gondolom, 2004 óta sok finom, értékelhető bort készítettünk el az Ő segítségével” – emelte magasba mutató ujját Galántai Károly. S hogy nem valamiféle „alkalmi gesztusnak” lehettek tanúi az est résztvevői, az a későbbiekben elejtett mondataiból is kiderülhetett és például abból, hogy hosszú éveken át vállalt örömmel tisztséget a Soltvadkerti Evangélikus Egyházközség presbitériumában. Károly „természetesen” a révfülöpi országos evangélikus borfesztiválnak is egyik alapítója.

Az évenkénti révfülöpi találkozó állandó kiemelt programja az immár egyházon kívül is szakmai rangot kivívott borverseny. Idén áprilisban is az országos nagy versenyek színvonalán mérték össze értékeiket a borok. Miként beszámoltunk róla, egy „nagy arany”, huszonkét arany és negyvenegy ezüst minősítő oklevél került ki az egyébként igen szigorú és igényes – dr. Kállay Miklós professzor (Szent István Egyetem) vezette – zsűri kezéből. A legmagasabb pontszámot történetesen a soltvadkerti Galántai Családi Pincészet 2017-es évjáratú pozsonyi fehér bora érte el, így ebben az esztendőben Galántai Károly lett a „nagy aranyérem” kitüntetettje. (A több mint száz fajtából további hármat emelt még ki a zsűri, s az Év Fehérbora Galántai Károly 2017-es Irsai Olivére lett.) 

A „könyvesbolti esten” nemcsak a díjnyertes nedűket ízlelhették meg az érdeklődők, de ezekről – éppúgy, mint a budapesti mustrára hozott rosé- és vörösbor-különlegességekről – kimerítő, szakszerű ismertetőt hallhattak Galántai Norberttől. A családi vállalkozást ma már műszaki végzettsége ellenére szívesen folytató fiatalember – édesapjához hasonlóan – meglepő nyíltsággal, őszintén szólt a szőlészet-borászat nehézségeiről, kísértéseiről is. 

Tudnivaló, hogy Magyarország legnagyobb borvidéke a kunsági, s ezen belül a legnagyobb hegyközség Soltvadkert, mintegy 2950 hektárnyi szőlőültetvénnyel. A hét-nyolcezer fős Bács-Kiskun megyei városban úgyszólván mindenkinek van szőlője, a Galántai család birtokán azonban – a mostani divattal szemben – főleg magyar fajtákkal foglalkoznak. E téren is hűségesek próbálnak maradni a hagyományos értékekhez, miként evangélikus gyülekezetükhöz való kötődésükben. 

Megköszönve a kiadós kóstolóval ajándékba kapott bő kétórás estet Kendeh K. Péter végezetül Luther Márton egyik találós kérdésével zárta az alkalmat: Hogyan vinne bort a pincébe nagy, egész hordókkal úgy, hogy sem fönt, sem odalent nem tölti tele borral őket?

A május 17-i bormustra résztvevői természetesen hallhatták a megfejtést. Miután azonban a Könyvesbolti esték sorozat egyik bevallott célja, hogy felkeltse az érdeklődést a Luther Kiadó könyvei iránt, e tudósítás olvasóinak szíves figyelmébe ajánljuk a Luther Válogatott Művei sorozat 8., Asztali beszélgetések című kötetét. (Na jó, segítünk: a szóban forgó találós kérdést – és a reá adott szellemes reformátori választ – 1538. november 20-án jegyezték le!)