Kuba történelmének jelen ideje a Fidel Castro utáni politikai nyitás, elsősorban az USA, s így a nyugati világ többsége felé. Mindezt a kommunista, de katolikus társadalom fenntartása mellett. Ennek a politikai változásnak Raul Castro mellett politikai értelemben a Vatikán és kiemelten Ferenc is élharcosa volt az elmúlt években, mely erőfeszítések eredményeként idén márciusban az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama is a szigetországba látogat. Abba az országba, amely a hidegháború közepe óta az egyik legfontosabb szövetségese volt a Szovjetuniónak, és napjainkban is szoros kapcsolatot ápol az Orosz Föderációval, az országban rengeteg orosz ajkú bevándorló is él. Ebből a képből jól látszik, hogy a helyszín diplomáciai értelemben abszolút ideális volt a találkozó megszervezéséhez. Egy katolikus ország, amely mégis sok-sok szállal kötődik Oroszországhoz. Ráadásul Kirill pátriárka egy esetleges európai helyszínt történelmileg túlontúl terheltnek talált volna, mint ahogyan ezt többször is kifejezte. Ezért találkoztak ilyen távol a „régi világ egykori veszekedéseitől”, ahogyan a találkozó végén kiadott közös nyilatkozatuk fogalmaz.

A találkozó (egyház)politikai háttere

A találkozó jelentőségéhez nem férhet kétség, ellenben annak időpontja és valódi miértje már kérdéseket vethet fel.

Az elmúlt években, mind az USA, mind Európa, de legfőképpen az arab-muszlim világ olyan geopolitikai változásokat (pl. arab-tavasz) élt és él meg, amelyek joggal indokolhatják, hogy a kereszténység két politikailag legbefolyásosabb vezetője együtt nyilatkozzon ezekről a helyzetekről. Azonban erre az elmúlt évtizedekben is lett volna erre apropó. A keresztények üldözése, ahogyan a vallási szélsőségesek térnyerése sem most kezdődött. Igaz, a modernkor egyik legfontosabb kihívása, a migráció kérdése, napjainkban tetőző probléma, amely a nyugati keresztény világot érinti leginkább, ahogyan ez látszik Ferenc pápa megnyilatkozásaiból. Kirill pátriárkát ez a helyzet kevésbé élesen érinti, mint ahogyan Oroszországot sem közvetlenül. Látni kell, hogy az Orosz Ortodox Egyház történelmileg (leszámítva a Szovjetunió évtizedeit) az orosz állammal sajátos korrelatív viszonyban létezik. Egyértelműen, definíció jelleggel nehezen kijelenthető, de legalább ilyen nehezen is cáfolható, hogy az Orosz Ortodox Egyház egyfajta államegyház státuszban van ma is, ahogyan a cári Orosz Birodalom idejében. Tegyük hozzá, hogy a történelmi fejlődést és a tradíciót tekintve (a Bizánci Birodalom történeti folytonosságának horizontján) ez nem tekinthető idegennek a keleti kereszténység relációjában.

Tovább a KötőSzó blogra.