Horváth Lili első nagyjátékfilmjét a napokban kezdték vetíteni a magyar mozik. A Szerdai gyerek idáig négy rangos nemzetközi filmfesztiválról hozott el díjakat. A vetítéshez jótékonysági akció társul: a mozik előterében nevelőintézeti fiatalok számára gyűjtenek ruhákat. Jó ezt előre tudni, hogy ne üres kézzel érkezzünk.

A főszereplő Majának (Vecsei Kinga), az intézetből nemrég kikerült fiatal lánynak kevés a veszteni valója. Kevés – és mégis sok. Úgy nőtt fel, hogy ami nekünk, páholyból bámulóknak talán kevés, neki nagyon is sok. Kötődései és kötöttségei sokunk számára ismeretlenek. Szerencsétlen vagy esetlen próbálkozásainak egyetlen célja van: megszerezni szintén nevelőotthonban élő kisfia (Krisztián: Kovács Ede) felügyeleti jogát. Eközben – az amúgy szűkszavú és visszafogott gesztusokkal dolgozó, finom jelzésekből építkező jelenetekben – sok mindenről értesülünk: Maja örökös anyavárásban telt gyermekkoráról, megalázó párkapcsolatáról gyermeke apjával, a telepiek kilátástalan életéről, a jó szándékú, ám megfáradt intézeti nevelőkről és arról, hogy időnként mintha látszana a kiút. A páholyban ülve fel sem fogjuk, micsoda erő és elszántság kell ahhoz, hogy a kiút valóban járható út legyen.

Továbbiak a KötőSzó blogon olvashatóak.