„A szokásoshoz képest, sok pozitív visszajelzést kapunk. – mesélte Smidéliusz Gábor lelkész. – Sőt, azt tapasztaljuk, hogy nem csak gyülekezeti tagok nézik a filmjeinket, hanem sokan olyanok is, akik lazán kötődnek a Deák térhez, esetleg csak érdeklődők. A megtekintések statisztikájából azt látjuk, hogy a nézőink 50 százaléka a 45-55 éves korosztály tagja, akik egyébként a vasárnapi istentiszteleti alkalmak látogatása során nem ennyire aktívak. Sokáig még 60 százalék felett is volt az ő arányuk, de az utóbbi időben a 65 év felettiek felzárkóztak, és már markánsan ők is jelen vannak a nézők között. Az idősebbek között van, akinek nincs netes hozzáférése, az Ő számukra az ünnep előtt ezért küldtük szét a gyülekezet hagyományos hírlevelét.” 

A négy szolgáló lelkész, így Cselovszky Ferenc, Gerőfiné dr. Brebovszky Éva, Kovács Áron és Smidéliusz Gábor prédikációi mellett Takács Dóra, Kis Réka, Kis Bálint, Finta Gergely egyházzenészek is erős egyházzenei hátteret biztosítanak. Így, ha valaki nem is nézi végig a közzétett videókat, talál magának lelki muníciót, akár az igehirdetés, akár a minőségi zenei üzenet segítségével.

Frenyó György másodrendező lett most az egyik legfontosabb munkatárs, akinek a munkája nyomán a videók megfelelő minősége is garantált. Az ő ötlete volt a Hozsannás úton megzenésítése is. Bácsi Sándor költő versét Smidéliusz Gábor zenésítette meg és a gyülekezet tagjaival, családokkal, fiatalokkal, gyerekekkel együtt tették közzé virágvasárnapi közös éneküket.

A gyülekezet korábban nem foglalkozott saját videós tartalomgyártással. Bár a honlapjukon volt pár film a nagyobb kirándulásokról, és gyerekeknek szóló anyagokkal is színesítették a felületet, de rendszeres istentisztelet közvetítések és áhítatok ebben a formátumban nem voltak elérhetők.

Könnyebbség volt azonban az áhítatok jellegét kialakítani, mert a lelkészeknek volt már gyakorlatuk, tapasztalatuk a tévés műfajban. A Nagy László szerkesztette Hajnali gondolatokban és a Belvárosi City TV-nek készített havi 4-6 áhítat jó analógiaként szolgált a rövidebb televíziós áhítatok felvétele kapcsán. De a tapasztalat alapján egy percnyi hasznos anyag mögött átlagban egy órányi munka is van.

„A megfelelő minőség érdekében a technikával sokat kell küszködni, a felvett anyagot megvágni is időigényes – mondta Smidéliusz Gábor. – Egy vagy két kamerával dolgozunk, egy jelenetet többször is felveszünk, több kameraállásból, közeli és totál felvételek váltogatásával. A napjaimból több órát vesz el a felkészülés, felvétel, vágás, közzététel munkafolyamata. Nem érzem, hogy kevesebb munkám lenne a karantén bevezetése óta, inkább csak kevésbé sokszínű, persze én alapvetően szeretek ezzel is foglalkozni. A webes istentisztelet formájának a kialakítása pedig igazi csapatmunka volt. Sokat beszélgettünk arról, hogy teljes istentiszteletet, vagy inkább csak a fő elemeket tartsuk meg, hogyan tudjuk megőrizni az istentiszteleti élet sokszínűségét, miként építsük fel a hagyományos húsvéti gyerekistentiszteletet, kiket tudunk bevonni egyáltalán a kijárási korlátozás során a munkába. Biztos, hogy ezt a munkaágat a jövőben valamilyen formában meg kell tartani, erősíteni, talán az élő adások felé elmozdulni. Ehhez azonban számos emberi és technikai feltételnek kell teljesülnie, a hosszú távon is együtt dolgozni képes lelkes stábtól kezdve, a stabil internetkapcsolon keresztül a speciális hangtechnikáig. A továbbiakban is fontos lesz az online jelenlét, de az idő miatt a napi áhítatokat majd lehet, hogy el kell engedjük, és rá kell álljunk velük a heti rendszerességre.”