Pethő-Szűcs Mária, Kiskőrös: Kettő lett belőle… – maradhat?

Valószínűleg nem vagyok az egyedüli, aki az imahét alatt boldogan lép be valamelyik templom, imaház ajtaján és örül annak a néha piaci hangulatnak, mely ott fogadja. Mi, kiskőrösiek hálásak vagyunk Istennek, hogy olyan közösség van itt jelen a városban, ahol az imahetek nem is egy, hanem két hétre nyúlnak ki.

Már régóta szokás, hogy az Aliansz-imahetet és az Ökumenikus imahetet összevonva két héten át találkozunk egymással minden este. A havonta találkozó lelkészkör is hálásan fogadja ezeket az alkalmakat, mert bár le van terhelve minden szolgáló nap mint nap, mégis nagy kiváltság egymást hallgatni, egymás igehirdetéséből tanulni. Külön öröm, hogy ilyenkor azok az igehirdetők is szolgálnak, akik nem gyülekezeti lelkészek: a szeretetotthonban, iskolákban dolgozó vagy besegítő lelkészek is, így idén összesen tíz lelkész szolgál.

Örömünnep ez azért is, mert a városban nagy számmal jelenlevő vegyes házasságban élők egy pici mennyországi kóstolót kapnak abból, amikor majd mind együtt leszünk felekezeti különbözőségek nélkül Isten előtt – ez személyes élmény. 

Az első három napon a pünkösdi imaházban gyűlünk össze, utána három napig a baptista imaházban. A vasárnapokat ki-ki a maga templomában tartja. A második héten hétfőtől szerdáig a katolikus templomban, végül az evangélikus imaházban vagyunk együtt. A református testvérekkel együtt vagyunk, csak helyhiány miatt nem tudunk oda összegyűlni.

A gyülekezetek kántorai, dicsőítésvezetői által az előző években összeállított énekeskönyvet használjuk – kivetítve. A hetet színesíti a közbülső szombaton az ökumenikus ifi, melynek témája valamelyik imahét témáját öleli fel. A felsőstől fiatal felnőtt korosztályig a játékok – dicsőítés – igehirdetés és szeretetvendégség feladatait felosztva vagyunk együtt. A záróalkalom forgóban az evangélikus, katolikus és baptista templomok között dől el. Nálunk maradhat a kettő!

Stermeczki András, Dunaújváros: Fiatalos lendülettel idősek között

Az egyház megosztottsága igen nagy teher, és jó az, hogy évente egyszer átélhetjük a szétszakadozottság helyett a keresztény testvéri közösséget. Ilyenkor római katolikus, görögkatolikus, református és baptista hívekkel vagyunk együtt mi, evangélikusok.

Dunaújvárosban az ökumenikus imahét lényege éppen abban ragadható meg, hogy közösségi élményt ad azoknak a templomba járó, idősebb generációba tartozó asszonyoknak, akik aktívan részt vesznek minden istentiszteletünkön. Míg azonban egy evangélikus istentiszteleten 20-30 ember, addig egy imaheti alkalmon ennél sokkal nagyobb testvéri közösségben lehetünk, így valóban azt érezhetik, hogy igazán sokan vagyunk.

Dunaújvárosban a római katolikus plébános testvér kivételével a lelkészek mind fiatalabb generációba tartozók, tüzes lelkesedéssel, fiatalos lendülettel szolgálják az evangélium ügyét, így az ő szolgálatuk ebben az ökumenikus gyülekezetben valóban magával ragadja a résztvevőket.

Egymás templomaiban szolgálunk úgy, hogy mindig az adott templom liturgiai rendje szerint zajlik az istentisztelet. A görögkatolikus énekes liturgia például új élményt adhat így a református testvéreknek. Megismerhetjük egymás értékeit, kincseit.
Mindig szombaton van az imahét zárása más-más gyülekezetnél, amikor szeretetvendégséget is tartunk.

Bencze András, Székesfehérvár: Jobbod, Uram, dicső az erőtől

A szokott rend szerint terveztük meg az idei imahetet is. Négy felekezet – római katolikus, református, baptista és evangélikus – lelkészei és közösségei vesznek részt a nyolcnapos sorozatban. A négy felekezet hat templomában vagyunk együtt. Székesfehérvár mint katolikus püspöki székhely hívja a felekezetek püspökeit is.

Ebben az évben Spányi Antal római katolikus püspök nyitja meg a hetet a belvárosi református templomban, Szemerei János evangélikus püspök az öreghegyi római katolikus templomban hirdeti az igét, Steinbach József református püspök pedig az evangélikus templomban szolgál.

Az alkalmak megszervezése minden évben kihívás elé állítja a lelkészi-papi közösséget. Régebben együtt, egy asztal mellé telepedve állítottuk össze az alkalmak sorát. Az utóbbi három évben, mivel alig találunk közösen szabad időpontot, Tóth Tamás római katolikus esperes ad előzetes javaslatot, amelyet elektronikus levelezéssel formálunk véglegesre.

Az imahét eredményei közé sorolhatjuk, hogy a különböző felekezetű lelkészek és papok év közben is találkoznak egymással, s ha az imahét előtt nem is, de év közben többször imádkozunk közösen városunkért, közösségeinkért, az Anyaszentegyházért. Az imahét folyamán estéről estére is együtt maradunk, több esetben a gyülekezet nemlelkészi vezetőivel, elöljáróival, sőt egy este az evangélikus közösség az egész gyülekezetet meghívja állófogadásra, beszélgetésre, találkozásra.

Az imahét emlékeztet arra, hogy ne csak a hazai egységért imádkozzunk, hanem egy-egy terület – ez idén a karibi térség – keresztyénjeit is vigyük Isten elé, megismerve különleges élethelyzetüket.

Nagy Zoltán, Békéscsaba: Az ige és imádság áldásai a szegények megsegítésében is megmutatkoznak

Az ökumenikus imahét minden gyülekezetben módot biztosít arra, hogy megéljük az istentiszteleteken keresztyén hitünk közös kincsének, az igének és az imádságnak áldásait. Persze az általánosságokon túl a helyi sajátosságok is mindenütt megmutatkoznak.

Békéscsaba több okból is különleges ebben. Olyan városról beszélhetünk, ahol a lakosság többsége még mindig evangélikus. Ennek az evangélikus egyházra általánosan jellemző nyitottság miatt nagyon jó hatása van a megélt ökumenére.

Öt felekezet hat gyülekezetében nyolc különböző helyszínen tartjuk meg az imanyolcad alkalmait. Színesíti a sorozatot, hogy vannak, akik kitartóan részt vesznek minden alkalmon, és vannak, akik lehetőségeik szerint csak egy-egy templomba jönnek el. Vannak vegyes házasságban élők, akik ezeket az alkalmakat nagy kincsnek tekintik életükben.

Az egyes helyszíneken mindig a házigazda gyülekezet felel az istentisztelet rendjéért, amelyben megismerjük egymás liturgikus rendjét is. Ez különleges élmény akár a román ortodox felekezet ősi liturgiája miatt, akár egy újonnan alakult baptista gyülekezet dicsőítő énekek által meghatározott istentiszteletén.

A megélt ökumené nemcsak a templomban fontos számunkra. Nemcsak az istentiszteleten vagyunk egyek. Minden imahét egy estéjén közös vacsorára gyűlnek össze a lelkészek, ahol a terített asztalnál is a közösség megélése a legfontosabb mindannyiunk számára.

A békéscsabai imahét egyik sajátossága még, hogy a héten a különböző felekezeteknél összegyűjtött adományokból ökumenikus ételosztást szervezünk, megmutatva a világnak, hogy nemcsak imádságban, de a rászorulók iránti tettrekészségben is egyek vagyunk.

Bence Imre, Budavár: Reménységünk nem a pipa!

Kipipálva! – mondjuk sokszor egy elvégzett feladat után. Bár még előtte vagyunk az ökumenikus imahétnek, de a reménységünk az, hogy ez nem azok közé a tennivalók közé tartozik, amelyekre egyszerűen csak ezt mondjuk: pipa! Többet várunk ettől a héttől. A testvérek találkozását és a közös igehallgatás és imádkozás ajándékát, és azt is, hogy egymáshoz megint közelebb kerülünk.

A Budavári Evangélikus Egyházközség lelkészei régóta katalizátorai az ökumenikus imahétnek. Elvileg két kerületet – Budapest I. és II. kerületét fogja át a gyülekezet, ökumenikus kapcsolat mégis elsősorban az I. kerületi közösségekkel alakult ki.

Nyolc templomba várjuk minden évben a híveket. A katolikus templom közül a Krisztina téri, a Mátyás-templom és a Szent Anna-templom (Batthyány tér) közössége, a Fő utcai kapucinusok (olasz atyával!) és az országúti ferencesek látnak vendégül. A budai görögkatolikusok mindig a sajátos gyönyörű liturgiájukkal készülnek. S természetesen a budai reformátusok is otthont adnak egy este az alkalomnak. A mi templomunk sajátossága az, hogy püspöki székhely lévén olykor kiemelkedő személyiség a vendégünk. Így lesz idén igehirdető nálunk Ternyák Csaba egri érsek. A többi estén a kerület lelkészei lesznek az igehirdetők, ezzel is közelebb kerülünk egymáshoz.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a viszonylag korai, 17.30-as kezdés miatt elsősorban az idősebbek vesznek részt az alkalmakon. Ez az időpont a katolikus esti misék miatt alakult így. Ezt sokszor állapítjuk meg sajnálattal, hogy a katolikus testvérek az ökumenikus imahét alkalmával sem hajlandók a misék időrendjén változtatni. Ezért aztán olykor az a szomorú tapasztalat, hogy a misén résztvevők az ökumenikus istentisztelet végén „szivárognak” a templomba.

A fiatalok részéről érkezett az a kezdeményezés, hogy az e templomokban szolgáló ifjúsági zenészek találkozzanak ezen a héten. A néhány éve közösséggé formálódó csapat azt határozta el, hogy ha nem is az imahéten, de évente legalább egyszer találkoznak egy közös, ifjúsági liturgiával összeállított istentiszteleten. Ez mindig pünkösd szombatján van az evangélikus templomban. Ilyenkor 15-20 zenész kíséri a fiatalok által ismert új énekeket.

Az imahéten igyekszünk arra figyelni, hogy a lelkészi közösség erősödjön, és az alkalmak utáni beszélgetéseken kívül mindig egy közös vacsorával zárjuk a hetet. Ez az – általában a ferences rendházban tartott – alkalom jó lehetőséget nyújt az aktuális, az ökumenét érintő és egyéb teológiai kérdések megbeszélésére. A sokszínű közösség egymás elfogadásában is erősödik ilyenkor.

Az tény, hogy az ökumenikus imahét alkalmainak a látogatottsága az elmúlt években inkább csökkent. Ez összefüggésben lehet a viszonylag korai kezdéssel is, de azzal is, hogy a mai fiatal és középgeneráció számára már sokkal természetesebb a nyitottság, és nem olyan szenzáció az, hogy más felekezet templomában együtt ünnepelünk.

Nem tudjuk, hogy milyen lesz az idei sorozatunk. De úgy készülünk rá, imádságos lelkülettel, hogy az Isten áldja meg Lelkével az elhangzó igehirdetéseket és a megélt közösséget.

Lázárné Skorka Katalin, Mezőberény: Készek vagyunk gyakran együtt ünnepelni

Mezőberény többnemzetiségű és többfelekezetű település. Városunkat hosszú ideje jó ökumenikus együttműködés jellemzi.

Nemzeti ünnepeinken, karácsonykor és halottak napján világi helyszíneken tartunk ökumenikus istentiszteletet. Augusztus 20-án a katolikus templomban az úrvacsora szentségével is együtt élünk – egy térben, ki-ki a maga felekezetének rendje szerint.

Bár az imahét mindhárom felekezet (római katolikus, református és evangélikus) gyülekezetei számára kiemelkedő, nem kizárólag ilyenkor tudatosítjuk összetartozásunkat.

Krisztusban kapott egységünket hétköznapjainkban a hitoktatás terén éljük meg. Mind az evangélikus gimnáziumban, mind az állami általános iskolában természetes módon segítjük egymást a hitoktatókkal, lelkészekkel. Segédanyagokat ajánlunk és cserélünk, közös órákat tartunk, ha kell, egymást helyettesítjük. Ezzel jelezzük a külvilág felé: egymás testvérei vagyunk, szeretetben, megértésben munkáljuk az evangélium terjedését. Elmegyünk egymáshoz szeretetvendégségre, zenés áhítatokra, együtt készítjük a szívünket is adventben a kézművesség vagy a pásztorjáték alkalmával.

Tiszteletben tartjuk a másik felekezet hitvallásosságát, vallási gyakorlatait, de készek vagyunk gyakran együtt ünnepelni. Így nem csak rendkívüli alkalmak során, templomszenteléskor vagy évfordulók kapcsán jövünk össze. Együtt adunk hálát a Szentlélek közöttünk is tapasztalható áldásaiért, ha a közösségekben konfirmáció vagy bérmálkozás van.

Az ökumenikus imahét egy nyolcnapos ünnepi időszak, amikor minden esténket odaszánjuk, hogy lelki nagycsaládunk tagjaival együtt lehessünk. A négy helyszínen minden este mindenkinek van feladata: zsoltárolvasás, imádság, igehirdetés és áldás. Szabadon fogalmazott, hangos imádság kevesebb hangzik el, a liturgikus részt követően azonban szívesen marad együtt a testvéri közösség. Beszélgetünk egy kis tea, kalács vagy pogácsa mellett. Így lehetünk egymás életének és hitének is részesei.

Veres-Ravai Réka, Szentes: Mindig máshol, de mindig együtt

Szentesen ez a fenti mondat az ökumenikus imahét mottója. Két római katolikus, két református, evangélikus és görög ortodox gyülekezet gyűlik össze egymás templomában együtt imádkozni az egységért.

Különleges alkalmak ezek, de leginkább az az este, amikor az ortodox templomba várnak bennünket. A templomot pár éve újították fel, ez Szentesen a legrégebbi templom, Szent Miklós a védőszentje. Helyben lakó parókus nincsen itt, Kecskemétről jár át a lelkész. Az imahét alkalmával általában az esti liturgia szerint folyik az istentisztelet, és csak férfi lelkész végezhet szolgálatot. Ettől függetlenül áldott együttléteink vannak itt, különleges és magával ragadó a keleti liturgia mély lelki mondanivalója. Különleges alkalom volt 2014-ben, amikor Dimitris ortodox pópa görög nyelven prédikált a református Nagytemplomban Konstantin ökonómus tolmácsolásával.

Imaheti alkalmaink agapéval zárulnak a templomokban vagy gyülekezeti termekben, de van még egy, a fraternitást erősítő programunk: az aznapi istentiszteleti hely lelkipásztora vacsorára hívja a többieket.