A minap láttam egy videót a közösségi médián egy apukáról, aki lapáttal pakolta el a játékokat a gyerekszobában. Ez több kérdést is fölvetett bennem. Egyrészt: miért az apuka pakol el? Nálunk az a szabály: aki szétpakolta, pakolja is el maga után. A kislányom csak négyéves, de az életkorának megfelelően nevelem a házimunkára és a felelősségre.

1. Örömöt lelni a lemondásban – fordított adventi naptár

A videó okán elgondolkodtam még azon is, hogy a lányomnak rengeteg, de tényleg rengeteg játéka van. Nem jó ez így, gondoltam, mert nem vigyáz rá, és mert fogalma sincs róla, mennyi mindene van. Azt hiszem, a régi idők gyermekei azért őrizték annyira a játékaikat, mert kevés volt nekik. Úgy vigyáztak rájuk, hogy gyermekeiknek vagy unokáiknak adták tovább szeretett gyerekkori kis kedvenceiket. És mit csinálnak a mai kis kópék? Van, hogy fél óra alatt képesek széttörni az új játékot! Karácsonykor, szülinapkor játszanak vele egy órát, utána hetekig elő se veszik. És még sorolhatnánk. Nem jó ez így. Még inkább nem jó, amikor másnak fele annyi sincs, mint nekünk.

Ezért meséltem neki szegény gyerekekről. Tudja, hogy vannak, akiknek nincs családjuk, és nincsenek szüleik. Mondtam neki, hogy szeretném, ha ezután minden évben együtt állítanánk össze egy hozzá hasonló kisgyereknek karácsonyi ajándékot, mert vannak, akiknek a szülei nem tudnak ajándékot venni.

Érdemes akár már egészen kicsi gyerekekkel is kipróbálni a fordított adventi naptárat – ez egy olyan doboz, melybe az adventi időszak minden napján kerül valamilyen játék vagy hasznos holmi, melyet karácsonykor el lehet juttatni egy segélyszervezetnek vagy rászoruló családnak.

A további tippeket itt olvashatja.