Szabadhegy-Külvárosban a lakosok felekezeti megoszlás szerint főleg katolikusok voltak, de szép számmal éltek itt evangélikusok és reformátusok is. A szabadhegyi evangélikus elemi népiskola története a 19. század közepén indult, közel száz évvel az anyaintézmény létesítése után.

A győri evangélikus iskolai oktatás általános jellemzői, célkitűzései

A győri evangélikus elemi iskola vezetőségének célja az volt, hogy „vallásos, erkölcsös embereket” neveljenek. Ezt szolgálta a hittan tanítása, az egyházi énektanítás, majd a külön gyermekistentiszteletek és a vasárnap reggeli ifjúsági istentiszteletek. A népiskola vezetősége fontosnak tartotta azt is, hogy „értelmes és öntudatosan hazafias polgárokat” neveljen, akik ismereteiket a gyakorlati életben értékesíteni tudják. Ahol csak lehetséges, az elméleti tanítást igyekeztek a cselekvéssel összekapcsolni.

Az iskolarendszer a kezdeti időszakban más volt, mint ami most természetes számunkra. Az elemi iskolák kezdetben 4, majd 6 osztállyal működtek, és csak a harmincas években bővült az iskolatípus 8 osztályossá (ekkor még csak néhány helyen valósult meg). Az iskola elsősorban az evangélikus gyermekek neveléséről gondoskodott, amennyiben az egyes osztályok létszáma megengedte, más vallású növendékeket is felvettek. Az oktatási intézmény evangélikus jellegét a tartalmi jellegen túl (pl. vallástan, gyermekistentiszteletek) külső jegyekkel is kifejezték: bibliai képek, idézetek, Luther arcképei díszítették a falakat, és minden osztály asztalán ott volt a Biblia és az énekeskönyv.

A tanulók előírt köszönése ez volt az iskolában: „Erős vár a mi Istenünk!”. Az utcán rendes polgári köszöntés: „Jó napot kívánok!” vagy „Jó napot adjon Isten!” volt a szokás. Kiemelt ünnepek voltak: húsvét, pünkösd, a reformáció ünnepe, advent első vasárnapja, áldozócsütörtök, karácsony. Karácsony és húsvét alkalmával szünet volt az iskolában, ilyenkor gondosan kitakarították azt. A győri országos vásárok alkalmával is szünetet tartottak (a tanfelügyelő kifogása ellenére).

A vallásos nevelés mellett különösen fontosnak tartották a hazafias nevelést/oktatást is, és erre minden alkalmat meg is ragadtak. Ezt célozták az olyan iskolai ünnepélyek is, mint pl. a nemzeti szabadság emlékünnepe (március 15.), az 1848-as törvények szentesítésének évfordulója (április 11.), a koronázás évfordulója (június 8.) és a nemzeti gyászról való megemlékezés (október 6.).

A teljes cikk itt érhető el.