Luther gyűrűje látszólag egyszerű, igen kifinomult, elegáns darab: drágakövekkel, gyémánttal és rubinnal díszített pecsétgyűrűkre emlékeztető kialakítású köves ékszerként hat. Ha azonban jobban szemügyre vesszük, megláthatjuk, hogy voltaképpen egy „ikergyűrűről” van szó, amely nagyon elterjedt darab volt a korszakban, s a legkülönfélébb ötvösdíszítésekkel, kövekkel vagy domborműként kidolgozott jelenetekkel válhatott a legizgalmasabb ékszerek egyikévé.

A többrétegű iker-, avagy gimmelgyűrűk (latinul gemellus: 'iker') rafinált kialakítását két vagy három egymásba illő karikagyűrűből állították össze. A divatos ékszert használták személyazonosításra és hitelesítésre. Főként azonban az vált hagyománnyá, hogy a jegyespár mindkét tagja egészen az esketési szertartásig egy-egy különálló, saját gyűrűt viselt, az alkalom során pedig a két különálló darabot összeillesztették, s lett belőle egy – ily módon is szépen szimbolizálva a bibliai igét: „…és lesznek ketten egy testté.” (1Móz 2,24) Az eljegyzési gyűrűk esetében egyébként díszítés céljából leggyakrabban szívet tartó kezek kulcsolódnak össze. Ilyenkor három karikából áll össze a gyűrű, s a harmadikat a tanú őrzi a házasság napjáig. Az eskütétel alkalmával ily módon egyesített, többrétegű ékszer aztán legtöbbször a feleség ujjára került.

Mivel a rétegek takarják egymást, a gyűrűn – pontosabban a gyűrűben – olvasható üzenet az ujjon rejtve marad. A reformátor házaspár esetében úgy tudjuk, hogy Luther viselte az ikergyűrűt, s az ő gyűrűjén is csak levéve, a két karikagyűrűt szétcsúsztatva válik olvashatóvá a bevésett felirat: „WAS • GOT • ZU • SAMEN • FIEGET • SOL • KEIN • MENSCH • SCHEIDEN”, azaz a Máté evangéliumából vett ige német fordításban. A bibliai ige mellett az M L D betűk olvashatók ki még a vésetben, Luther Márton nevének rövidítése, jelezve azt is, hogy viselője a teológia doktora.

A cikk itt folytatódik.