A gyülekezet is van, létezik, de jelenleg az online térben tudunk személyesen találkozni. Ebben a helyzetben kell megtalálnunk azt, hogyan válhat a gyülekezet számára a hit és az istenkapcsolat továbbra is erőforrássá. Tehát beindultak az online alkalmak, abban a rendben, ahogyan korábban meg lett hirdetve, csak immár a képernyőn keresztül. 

Az ilyen módon való találkozásnak az a hátránya, hogy az idősebb korosztályt szinte teljesen megfosztja a találkozástól. Velük telefonon lehet tartani a kapcsolatot. Velük beszélgetve azt érzem, hogy nem félnek. Otthon maradnak, hallgatják a régen, még kazettára felvett igehirdetéseket, követik a tévében az istentiszteletek közvetítését és olvasnak. Én hetente felhívom őket telefonon és bedobom a postaládába az igehirdetésemet, illetve a kéthetente megjelenő egyházi magazint. Nagyon jó érzés hallani, hogy biztonságban vannak, élnek a számukra felajánlott segítséggel (bevásárlás) és ők már annyi mindent megéltek, hogy nem aggodalmaskodnak, hanem imádkozó, bizakodó hittel tekintenek előre. 

Azonban a fiatalabbaknak ilyen rövid idő után is azt tudom mondani, hogy hatalmas lehetőség online találkozás. A közösségből eddig többen éltek vele, mint korábban, amikor el kellett jönni a gyülekezeti házba. A jelen helyzet teljesen átformálta az emberek életét, időbeosztását. Azt élem meg, hogy nagyon nagy szükség van a „találkozásra”, beszélgetésre. Számunkra az átállás teljesen zökkenőmentes volt az általunk használt alkalmazással. A képernyőn keresztül jelen vagyunk egymás otthonában, ez egy nagyon különleges élmény, mondhatni, bensőséges. A képernyőn keresztül olyan közel látjuk egymást, mintha egy asztalnál ülnénk, nagyon meghitt így prédikálni, együtt énekelni, imádkozni.

A találkozások után mindig azt érzem, hogy milyen jó, hogy egy ilyen közösséghez tartozhatom, vezetőként ez különösen nagy ajándék megélni. Ugyanakkor érzem azt a felelősséget, mint minden más közösségemben, hogy úgy kell a gyülekezetre is vigyázni, mintha egy üveggömb lenne, ami most különösen sérülékeny, törékeny, érzékeny napjait éli. Mindennap, ott kell hogy legyen a lehetőség, a találkozásra, a beszélgetésre, a közös imára. Ez egy nagy kihívás, de hiszem azt, hogy a viszontlátáskor egy hitben elkötelezett, erős gyülekezettel fogok találkozni.

Hogyan élem meg az első napokat? – A pestszentimrei gyülekezeti tagok véleménye:

"Az első pár napban nagyon nehezen éltem meg a történteket, rengeteg bizonytalanság, kétségbeesés, reményvesztettség volt bennem. Aztán pár nap eltelt és valahogy a család, a gyülekezet, más csoportok tagjai egyre közelebb kerültek egymáshoz. Mintha ez lenne a cél. Sokszor eszembe jut az időzítés, éppen a böjti időszak. Ebben az évben az is böjtöl, aki eddig sosem. Az üzenetet, hogy ebbe hosszas szenvedés után belepusztulhatsz, meghalsz egyedül a szeretteid nélkül, az hiszem sok embernek átjött. Nagyon bízom a húsvét harmad napjában. Vajon Magyarország feltámad? Vajon egybe fog esni? Nagyjából ez, ami foglalkoztat, kíváncsi vagyok."

"Minden nap imádkozom a betegekért, a nehéz helyzetben lévőkért, a családomért, szeretteimért és a barátaimért. Hálás vagyok minden egyes napért, hogy itt lehetünk együtt. Nem érzem magam magányosnak, hiszen velem vannak a szeretteim és rendszeresen beszélgetünk a barátaimmal is telefonon vagy az interneten. Bár nagyon hiányzik a személyes találkozás, a közös munka, a beszélgetések, de remélem, hogy ennek mihamarabb vége lesz."