A koronavírus járvány és a nyomában járó korlátozások kivétel nélkül minden korosztályt érintenek minden országban. A Magyarországi Evangélikus Egyházban különösen is figyelemmel kísérjük a finn helyzet alakulását is, hiszen közel száz éves szoros testvéregyházi és számos testvérgyülekezeti kapcsolat fűz bennünket egymáshoz. Korábbi cikkünkben a koronavírus finn evangélikus egyházi vonatkozásairól írtunk.
– Régóta foglalkozol a klímaváltozás pszichoszociális vetületeivel, azon belül is kifejezetten a klímaszorongással. Mit takar ez a jelenség és milyen párhuzamokat láthatunk a jelenlegi helyzet és a klímaszorongás között?
– A környezeti krízis sokféle bonyolult érzést és érzetet ébreszt az emberekben. Ezeket nem is mindig tudatosítjuk, de ettől függetlenül befolyásolják a viselkedésünket és a jólét mértékét. A környezeti szorongás (angolul eco-anxiety) fogalma ezen érzések összességét fedi le. Ezen belül a klímaszorongás pedig arra a részterületre utal, amely szorosan a klímaváltozáshoz kapcsolódik.
A környezeti szorongást kísérhetik különböző szorongásos tünetek, de stressz, félelem, a gyász és bűntudat érzései is – a helyzettől függően. Előfordulhat düh vagy sértettség is. A jelenlegi koronavírus krízis sok hasonló érzést hoz ki az emberekből. És végső soron a két krízis (a környezeti és a járványügyi) összekapcsolódik, hiszen globális, rendszerszintű problémákról van szó.
Fontos persze felismerni azt is, hogy a koronavírus és a környezeti problémák okozta krízis eltéréseket is mutat. A koronavírus rövidtávon egyértelműen nagyobb fenyegetést jelent, ezért pszichikai hatásai is nagyobbak, akár az általa keltett pánikot, akár a társadalmi intézkedéseket nézzük.
– Hogyan tudja az ember a lehető legjobban kezelni a krízist?
– Szükségünk van mind fizikai, mind lelki lépésekre. Fizikailag a felkészültség segíthet elkerülni a fertőzést, és pszichésen is biztonságérzetet teremt. Lelki oldalról pedig nagyjából ugyanazokra a képességekre van szükségünk, mint a környezeti szorongás esetében is. Fontos szerepet játszik a bizonytalanságtűrő képesség, valamint az, hogy korlátozzuk a médiából ránk zúduló híráradatból fakadó terhelést. Meg kell találnunk az értelmes élet érzését a mindennapokban, a nehéz körülmények ellenére is. Sokat segít az együttérzés és a könyörület mind magunk, mind mások iránt. És nagyon hasznosnak találom a Jelena Kecmanovic pszichológus által összeállított, a szorongás leküzdésére irányuló tippeket is.
– Milyen hozzáadott értéket tud közvetíteni az egyház a koronavírussal kapcsolatos diskurzusban és milyen plusz erőforrásokat adhat a hit?
– A krízisek mindig felszínre hozzák az élet és a halál legmélyebb kérdéseit. Ahhoz, hogy ezeket kezelni tudjuk, úgynevezett egzisztenciális rezilienciára van szükség. A kereszténység pontosan ennek a fajta rezilienciának a felépítéséhez kínál alapokat: hogyan álljunk hozzá a halandóság kérdéséhez, a félelemhez, a bűntudat érzéséhez és az élet értelmének kereséséhez. A keresztény hit minden körülmények között hirdeti a remény és az értelmes lét lehetőségét. A gyakorlatban pedig a gyülekezetek jelentenek fontos kapaszkodópontot az embereknek a krízis során, mivel így átélhetik a közösséghez tartozást és lehetőséget kapnak arra, hogy nehéz gondolataikat és érzéseiket feldolgozzák. Ha máshogy nem, legalább az online áhítatok segítségével.
– A koronavírus a gyermekeket is érinti. Mit érdemes figyelembe venni, ha a koronavírusról beszélgetünk gyermekekkel? Hogyan kezelitek a szorongást ti a saját családotokban?
– Megint csak azt mondhatjuk, hogy a környezeti szorongás és a koronavírus esetében ugyanazok a dinamizmusok igazak: gondoskodni kell az alapbiztonság-érzet fenntartásáról. Ez feltételezi azt is, hogy a szülők kellő mértékben foglalkoznak a saját érzéseikkel és felnőtt közegben kibeszélik azokat, hogy véletlenül se közvetítsenek reménytelenséget vagy félelmet a gyermekek felé. Ugyanakkor fontos, hogy a szülők beszéljenek is saját érzéseikről a megfelelő módokon. Például kimondhatjuk, hogy „Szomorú vagyok a jelenlegi helyzet miatt és ezért a szokásosnál feszültebb is. De hidd el, nem te vagy az oka.”
Mi a családban igyekszünk a járványos időszakban növelni a gyerekekkel fizikálisan együtt töltött időt és megteremteni a biztonságot adó rutinokat. A kisfiúkkal például jókat lehet birkózni. Minden reggel készítünk egy napi beosztást a falra, amiből kiderül, hogy aznap hogyan dolgozik apa és anya felváltva távmunkában. Figyelünk rá, hogy reagálnak a gyerekek az eseményekre. Nem titkolunk el minden hírt, de a híradót nem kapcsoljuk be előttük.
Én magam pedig igyekszem mentálisan elfogadni, hogy most, a járvány idején kevésbé hatékonyan tudok dolgozni. Figyelek a saját érzéseimre, és szükség szerint több időt töltök a szabadban vagy pihenéssel. Én is korlátozom a hírek részletes követését, mert észrevettem, hogy az általuk keltett stresszreakció fizikailag is megmutatkozik.
– Hogyan foglalkozik a témával a finn oktatási rendszer és a tanárok?
– A finn oktatási hivatal és több nevelési szervezet már március elején adtak ki iránymutatást arra nézve, hogyan kellene a pedagógusoknak kezelni a témát. Ezek az iránymutatások azokra az alapvető pszichológiai meglátásokra épülnek, hogy a meg kell őrizni az alapbiztonság érzését, a gyermekeket a koruknak megfelelő módon meg kell hallgatni és oda kell figyelni a közvetett jelekre is. Például könnyen előfordulhat, hogy általánosabbá válik mások hibáztatása vagy a bűnbakkeresés – mint az iskolai bántalmazások esetében is. Mostanra a helyzet megváltozott és a kihívások is másfélék, hiszen szinte minden iskolás otthonról tanul. Mivel ez a szituáció mindenkinek új, sokkal nehezebb elkerülni a távoktatással kapcsolatos túlzott stresszt is.
Én magam is részt veszek a „Remény és tettek” nevű projektben, amelynek célja, hogy a globális kérdések által ébresztett, nehezen kezelhető érzések feldolgozásához adjon eszközöket. Ezeket az anyagokat átdolgoztuk a koronavírus pedagógiai kontextusban történő feldolgozásához is.
(A projekt céljairól és a felhasználható oktatási anyagokról bővebben következő cikkünkben olvashatnak majd.)
7 stratégia a koronavírus okozta szorongás leküzdésére
1. Gyakoroljuk a bizonytalanságérzet tűrését és fokozatosan vegyünk vissza a bizonyosság keresésére irányuló mindennapi tevékenységekből. Pl. menjünk úgy kirándulni, hogy nem nézzük meg az időjárást előtte; ne hívjunk fel rögtön valakit, ha nem tudjuk a választ egy kérdésre; nézzük kevesebbet a híreket.
2. Minél jobban igyekszünk megszabadulni a szorongástól, annál inkább erősödik az érzés. Miközben megpróbáljuk elterelni róla a figyelmünket és csökkenteni a félelemérzetet pl. evéssel, a Netflix-szel, barátok felhívásával, egészségügyi szakemberek nyilatkozatainak követésével, hosszú távon tulajdonképpen rontunk a helyzeten.
Inkább érdemes a szorongást átengedni magunkon, elfogadva, hogy az az emberi lét szerves része. Ha jelentkezik az érzés, igyekezzünk azt a magunk vagy mások számára megfogalmazni, de tegyük ezt ítélkezés nélkül. Ne meneküljünk előle, ne akarjuk csillapítani.
3. Ilyenkor erőteljesebben jelentkezik az egzisztenciális szorongás – azaz a haláltól való félelem. A betegség minden lehetséges jelére különösen érzékenyen reagálunk. Ennek ellensúlyozásaként eressük meg az életünk értelmét és koncentráljunk arra (spiritualitás, kapcsolatok, célok). Vágjunk bele valami olyanba, amit évek óta halogatunk.
4. Ne becsüljük alá a rezilienciát. A kutatások azt mutatják, hogy az emberek hajlamosak túlbecsülni a negatív események rájuk gyakorolt hatását és alábecsülni az alkalmazkodóképességüket.
5. Ne értékeljük túl a veszélyt. A koronavírus kétségkívül veszélyes, de az emberek hajlamosak eltúlozni az ismeretlen veszélyektől való félelmet az ismertekhez képest (pl. autóbalesetek). Ezt a fokozott médiafigyelem is elősegíti. Érdemes tehát a koronavírussal kapcsolatos hírekkel max. napi 30 percet eltölteni.
6. Figyeljünk magunkra. Alkalmazzuk az ismert szorongáscsökkentő módszereket: aludjunk eleget, mozogjunk, töltsünk időt a szabadban, relaxáljunk. Ezzel az immunrendszerünket is megerősítjük.
7. Szükség esetén forduljunk szakemberhez. A már eleve szorongással küzdő emberek különösen is nehezen élik meg ezt az időszakot. Ha a szorongásos tüneteink akadályoznak a munkában, a közvetlen kapcsolataink fenntartásában vagy az önmagunkról ill. másokról történő gondoskodásban, akkor kérjünk segítséget orvostól vagy mentálhigiénés szakembertől.
Forrás: https://theconversation.com/7-science-based-strategies-to-cope-with-coronavirus-anxiety-133207