Elegünk van, és ez így természetes.

A fenti ábra az Egyesült Államok droghasználattal és mentális egészséggel foglalkozó kormányzati szerve, a SAMHSA szerint a társadalom különböző krízisszituációkra adott válaszát mutatja be, amely jelen esetben részlegesen a pandémiás helyzetre is alkalmazható. A járvány fázisai a vízszintes tengelyen az eltelt idő, a függőlegesen az egyes szakaszokban tapasztalható érzelmi szintre leképezve láthatók. Jelen pillanatban masszívan a mélypont felé tartunk, illetve ott vagyunk globálisan.

Azt éljük át, hogy sejtreceptorainkon keresztül szép lassan, de biztosan nem csupán a testünkbe fészkeli be magát a vírus, hanem alattomos és csalárd módon beássa és befészkeli magát a tudatunkba, a hétköznapjainkba, az életvitelünkbe, a társadalmunkba, a közösségeinkbe, a magányunkba és végső soron mindenhová.

Utóhatások

Többféle kutatás keretében is megkísérelték előrevetíteni, hogy mi vár ránk egy ilyen mértékű társadalmi és egzisztenciális krízist követően. A korábbi SARS-járványok tapasztalataiból kiindulva, mi vár a hatósági karantént kényszerűen elviselőkre, a megfertőződöttekre, a betegséget elszenvedőkre, és mi vár a kórházi dolgozókra? Milyen válaszokat adunk, és miként tudjuk feldolgozni azt, amin most különböző szerepekben, de mind keresztülmegyünk az aktuális helyzetben. Samantha Brooks, a King's College kutatópszichológusa a neves The Lancet folyóiratban adta közre ez irányú kutatásait. Megállapításai szerint az abban részt vett legtöbb érintett érzelmi zavarokról, depresszióról, rossz hangulatról, ingerlékenységről, alvászavarokról és a poszttraumás stresszállapot tüneteiről számolt be. Azoknál, akik közeli családtagjuk megfertőződése miatt kerültek karanténba, félelem, zaklatottság és bűntudat jelentkezett. 

Léteznek azonban már célirányosan a Covid utóhatásait vizsgáló tanulmányok is. Zahir Ahmed munkatársaival  a Covid-járvány első hullámát követően a kínai Hupej tartomány lakosságának mentális állapotát vizsgálták. Az eredményeik elgondolkodtatók. A tartós karanténban élők 37,5 százalékánál jelentkezett depresszió. Míg korábban a kínai lakosság körében az alkoholbetegség enyhébb és durvább fajtái összesen a lakosság 4,4 százalékában fordultak elő, ez az érték megtöbbszöröződött, 11,1 százalékra nőtt. Ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt a családi és párkapcsolati bántalmazások száma is.

Közben Olaszországban és Lengyelországban a vendéglátósok és szolgáltatók, dacolva a hatóságokkal és az előírásokkal, egyes helyeken üzleteik nyitásával próbálkoznak, de hasonló reakciók játszódnak le a világ számos más pontján is. Mindennapjainkban azzal szembesülünk, hogy egyre több idős ember reakciója az, hogy félelemben, elszeparáltan élni tovább nem lehet, hiába próbálják visszatartani őket gyermekeik és unokáik: nekiindulnak, mondván, „ha menni kell, hát menni kell” piacra, templomba…

A cikk itt folytatódik.