– Ön hogyan látja: mennyien olvasnak ma Bibliát?

– Ezzel kapcsolatban a Biblia évében pontos felmérés készült, mégpedig nem túl szívderítő eredménnyel: A válaszadók 52 %-a soha nem olvas Bibliát, 27 %-uk ritkán, 10 % évente néhány alkalommal olvas, és ugyancsak 10 % körül volt a havi vagy még gyakoribb rendszerességgel Bibliát olvasók aránya. A magyar lakosság 2 %-a rendszeres bibliaolvasó. Bizonyos korcsoportokban háromszor vagy négyszer több nő olvas Bibliát, mint férfi. Érdekes, hogy a 31-35 éves korosztályban közel ugyanannyi a bibliaolvasók aránya, mint a 60 év felettiek között, valamint az is, hogy a felsőfokú végzettségűek között számarányukhoz képest szintén többen vannak a rendszeres bibliaolvasók.

– Mi kéne ahhoz, hogy a Biblia mindennapi olvasása egyre inkább elterjedjen?

– Csak a családban lehet változást elérni. Ott lehet a gyermekek életének természetes élményévé tenni, hogy szülőként együtt olvassuk velük a Bibliát. Így később is a Bibliához fordulnak, ha Isten közelségét keresik vagy eligazodást keresnek az élet útvesztőiben. Természetesen a Biblia bárhol, bármilyen élethelyzetben képes az embert megszólítani, de a szomorú törvényszerűség az, hogy aki 30-35 éves koráig nem találja meg ezt a fontos iránytűt, és nem ismeri fel a jelentőségét, az későbbi felnőtt életében már nagyon nehezen változtat. Hamar megcsontosodunk a Biblia elutasításában. Ezért is szeretnénk a reformáció 500 éves évfordulójához, 2017-hez közeledve minél hatékonyabban megszólítani a fiatal felnőtt korosztályt. Az új bibliafordításunk ezért is a legjobb pillanatban jelent meg. Már „csak” azt kellene megoldanunk, hogy minél többen rátaláljanak.

– A revideált új fordítású Biblia nemcsak sokféle külső megjelenésben érhető el, de alkalmazkodik a 21. század technikájához is, így e-book, mobil és webes formában is. Milyen hatása van ezeknek?

– Ez a törekvésünk is szorosan kapcsolódik ahhoz, amit az előbb említettem. Nem hagyhatjuk, hogy bárki azt mondhassa, nem jut hozzá az új bibliafordításhoz, vagy éppen az idejétmúlt külső, az elavult borító miatt nem veszi kézbe szívesen. Aki ma hajlandó arra, hogy Bibliát olvasson, az megteheti hagyományos vagy elektronikus formátumokon egyaránt. Sajnos, ezzel még nem oldottuk meg a legfőbb akadályt: hogyan tegyük a Bibliát relevánssá, hogyan értessük meg a mai kor emberével, hogy a Biblia nehéz nyelvezete, gazdag, sok időt és elmélyedést kívánó gondolatisága mögött maga az élet Ura, Teremtő és Megmentő Istenünk várja, hogy megszólíthasson bennünket? Ez az igazi feladat, amelyben a kiállítások, weboldalak, kiadványok segíthetnek ugyan, de igazából csak a régi metódus a biztos: személyes tanúságtétel útján, „hitből hitbe”.

– Miért volt fontos revideálni az előző bibliafordítást?

– Minden nyelv változik folyamatosan az idő előrehaladtával, így a bibliafordítás nyelvezete is. Más okoktól függetlenül ezért nyelvileg is felül kell vizsgálni a bibliafordításokat 25-30 évente, nagyjából egy emberöltőnként. A Magyar Bibliatársulat Szöveggondozó Bizottsága is úgy ítélte meg, hogy az 1975-ben megjelent és 1990-ben revideált új fordítású szövege újból megérett egy nyelvi szempontú revízióra. Ehhez a felismeréshez járultak egyéb szempontok.

 – A nyelv változott inkább, vagy a teológiai súlypontok?

– A nyelv változása mellett a bibliatudomány is előrehaladt az elmúlt 20-25 évben. Sok olyan igeszakasz van, amelyről azt gondoljuk, hogy ma jobban értjük, és ezért pontosabban tudjuk lefordítani, mint az elődeink. Teológiai hangsúlyokról nem beszélnék, inkább azt mondanám, hogy minden bibliarevízió mögött megtalálható az egyháznak az a felismerése és igénye, hogy hatékonyabban is kommunikálhatná az evangéliumot az emberek felé. A biblia szöveggondozásával megbízott biblikus tudósok és teológusok nem engedhetik, hogy az idejétmúlt nyelv vagy a túlságosan korhoz kötött megfogalmazások útját állják a tiszta, érthető és ezért hatékonyabb igehirdetésnek. Isten igéje örök és változatlan, de a nyelv és a megfogalmazás, amelyen megszólal, időhöz kötött.

– Hányan és mennyi ideig dolgoztak a revízión?

– 2006-ban kezdtük el a munkálatokat, az olvasói észrevételek gyűjtésével, majd rövid ideig szünetelt a munka, a 2008-as Biblia éve előkészítése és megünneplése alatt. Az érdemi bibliarevíziós munka 2009-ben kezdődött, amikor az addig rögzített, csoportosított és értékelt észrevételeket dolgozta fel a revíziós munkacsoport, s elvégezte a saját szempontrendszer alapján meghatározott változtatásokat. Az új bibliakiadás – amelynek a RÚF 2014 nevet adtuk –, 2014 májusában jelent meg, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Az ó- és újszövetségi munkacsoport 2-2 főből állt, őket segítette egy két fős kontrollszerkesztői-kiadói munkacsoport, illetve a magyar nyelvi lektor. Az egész folyamatot szakmai szempontból a biblikus professzorokból álló 20 főből álló Szöveggondozó Bizottság és a United Bible Societies fordítói konzultánsa felügyelte.

– Ez egy ökumenikus munkacsoport volt. Hogyan élték meg a közös munkát?

– Igen, a tágabb szöveggondozó bizottságban tizenkét egyház bibliatudósai ülnek együtt, de a közvetlen revíziós munkacsoportban is evangélikus, református és adventista teológusok dolgoztak együtt. Nagy élmény volt a közös munka, napi szinten élhettük meg, hogy a Biblia valóban közös keresztyén tanúságtételünk alapja, és hogy a felekezeti határok mennyire nem választanak el, amikor arról van szó, hogy Isten igéjét akarjuk jobban megérteni és az anyanyelvünkön megfogalmazni. Én elsősorban az újszövetségi könyvek revíziójában vettem részt napi szinten, és itt Bácskai Károllyal, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanárával alakult ki nem csupán meghitt, testvéri munkakapcsolat, de bátran mondhatom, hogy szoros barátság is. Szakmai életem egyik legszebb időszakának tartom azt a három évet, amikor a bibliarevíziós ülések odaültettek bennünket a Biblia szövege fölé, hetente két, olykor három alkalommal is.

– Voltak olyan részek, melyeknek revideált változata vitát keltet? Ha igen melyikek?

– Nem nevezném nagy vitának azt a néhány visszajelzést, amelyben az olvasóink nem dicsérték, hanem inkább vitatták a revízió megoldásait, változtatásait. Arra a két példára, amelyet említhetek, egyébként is jellemző, hogy gyakorlatilag lehetetlen pontosan és szépen visszaadni a görög eredeti kifejezést. Az egyik ilyen a Kolosséi levél Krisztus-himnuszában található, az 1,15-ben, amely az 1990-es változatban így szólt: „Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül”. Ezt a megfogalmazást, amely félreérthető abban az értelemben, mintha Krisztus egy lenne a teremtmények közül, igyekeztünk javítani a 2014-es revízióban ilyen módon: „Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt”. Volt olyan olvasónk ugyanakkor, aki ezt a megfogalmazást körülményesnek, sőt egyenesen magyartalannak érezte. Hiába, a bibliafordító kés hegyén kénytelen táncolni.
A másik példát Máté evangéliumából idézném (11,30), ahol szintén egy lefordíthatatlan kifejezéssel gyűlt meg a bajunk. A régebbi változat így szólt: „Az én igám boldogító, és az én terhem könnyű”. Ez kétségkívül poétikus magasságokba tör, de egy picit talán többet mond az olvasónak, mint az eredeti görög szó, ezért az új változat sokkal célratörőbb, egyszerűbb, ugyanakkor többek szerint földhözragadtabb lett: „Az én igám jó, és az én terhem könnyű”.

– A Bibliatársulat nemcsak a Biblia revíziójával, annak elérhetővé tételével foglalkozik, hanem bibliaismereti vetélkedőket is szervez. Hányan jelentkeztek a versenyre?

– Ez a bibliaismereti verseny egy új eszköz ebben a misszióban: a középiskolások ízléséhez alkalmazkodva QR-kódokkal küldjük el a regisztrált résztvevőknek a bibliai kérdéseket. A résztvevők csapatokban vagy egyénileg „versenyeznek”, de nem egymással, hanem a Biblia jobb megismerésében. Irodalmi, zenei és képzőművészeti feladványok hívják elő a Biblia örök mondatait, szereplőit és nagy témáit. Összesen 270 regisztráció történt, de mivel ezek között nagyjából a fele csoport, azt mondhatjuk, hogy mintegy ezer embert értünk el ezen az úton. A versenyünk eredményhirdetésére és a nyeremények átadására a szokásos pünkösd hétfői bibliaolvasásunkon kerül sor, a Kálvin téri templom előtt.