A Budavári Evangélikus Egyházközség az oktatási évhez igazodva, immár harmadik esztendeje minden hónap első hétfőjén, nem lanyhuló érdeklődéstől övezve tartja szabadegyetemi előadásait. Így volt ez 2014. november 3-án is.

Fabiny Tamás püspök az estek házigazdája a legutóbbi alkalommal a bevezetőben arra hívta fel a figyelmet, hogy a Biblia a köznyelvben gyökeret vert szófordulatok, kifejezések kifogyhatatlan tárháza. Áll, mint Bálám szamara; mosom kezeimet; pálfordulás – hosszan sorolta a püspök a közismert és szemléletes példákat. Görög eredetiből idézett a Szentírásból olyan példát, amelyben a szerző szándékosan, az Úr üzenetének nyomatékos tolmácsolása érdekében vétett a szigorú görög grammatika szabályai ellen, ezzel is példázva, hogy az isteni akarat szétfeszítheti nyelvtani szabályokat, ellentétben a földi hatalommal, amelynek igazodnia kell hozzá. Végezetül pedig Fabiny Tamás emlékeztetett arra a régi, de meg nem kopó igazságra, hogy az igét nem elég csupán hirdetni, ragozni is kell.

Kiss Jenő professzor előadásának elején felidézte, hogy a Kárpát medencébe érkező honfoglaló magyarság nyelvére erős hatást gyakoroltak az új hazában talált népcsoportok által használt nyelvek. A Szent István király közigazgatási- és kulturális államalapítását követő évszázadokban a terjedő és erős katolicizmus nyomán a latin uralta a felekezeti és a napi közbeszédet, így a magyar nyelv tudatos fejlesztésének és terjedésének alig-alig volt tere.

Gyökeresen megváltozott a helyzet a reformáció XVI. században bekövetkezett felbukkanásával.

A magyar társadalomban hamar és széles körben erős, máig eltéphetetlen gyökeret eresztő protestáns tanok mind nagyobb térhódításával az igehallgatás és igeolvasás alapvető kommunikációs közege mindinkább a magyar nyelv lett, ami alapvetően határozta meg a nyelvi fejlődés irányait. 1541-ben Szilveszter János és 1590-ben Károli Gáspár bibliafordításai vetették meg a rendszerbe foglalt irodalmi magyar nyelv alapjait. Ettől kezdve az olvasni tudó, egyszerű emberek is hozzáférhettek magyar szövegekhez – ezek között is legfontosabbhoz, a magyar nyelven nyomtatott Bibliához –, így az aktív magyar nyelvet használó közösségi hitélet hozzájárult az általános műveltség jelentős fejlődéséhez.

A főként a keleti országrészben, egyebek mellett Debrecenben, Sárospatakon megnyíló protestáns iskolák immár magyar nyelven beszélő, író, gondolkodó művelt emberek generációit bocsátottak ki az iskolapadokból, megteremtve ezzel a lassan de biztosan erősödő magyarul érző és gondolkodó értelmiség alapjait – és tegyük hozzá, teszik ezt mind a mai napig.

Isten a nemzet nyelvén szólalt meg és ez alapvetően alakította át a magyarság közgondolkodását – hangsúlyozta Kiss Jenő. Az akadémikus szerint a reformáció folyamata az anyanyelv fejlesztésével és terjesztésével, s ezzel együtt a latin háttérbe szorításával a nemzeti közösségi összetartozás élményét erősítette a magyarokban, amivel máig hatóan erősítette a magyarság megmaradásának esélyeit. A reformáció terjedésével megújuló magyar nyelven immár mindenkihez szólt Isten, s ez az élmény évszázadokra, vagy inkább örökre nemzetté kovácsolta a keresztyén magyarságot – jelentette ki az evangélikus szabadegyetemen tartott előadásában Kiss Jenő nyelvész professzor.