„Reformáció, nyelv, irodalom” – hirdeti a borítón a szalagcím. Ha belelapozunk, jól láthatjuk, hogy a középpontba a reformáció történetének az a szelete került, amely nemcsak Magyarországon, de egész Európában megkerülhetetlen: miként hatottak az anyanyelven kiadott Bibliák, énekeskönyvek az anyanyelvű – hangzó és nyomtatásban megjelent – igehirdetések az irodalmi nyelvek kialakulására, a nemzeti irodalmak fejlődésére.

A magyar irodalom történetéből is kihagyhatatlan Sylvester János, Károlyi Gáspár, Heltai Gáspár vagy Bornemisza Péter, és irodalmi nyelvünk kialakulásáról sem lehet szólni életművük említése nélkül. A lapszám fókuszában az ő munkásságuk áll, miközben tartalmas kitekintést kap az olvasó az olvasási szokásokkal, az iskolázással, a gyülekezeti énekléssel kapcsolatban. S hogy mindez még tágabb összefüggésbe kerüljön: világképről, teológiáról, lelkiségről, zenetörténetről és életmódról is szó esik egy vagy több cikk erejéig. A magazinszám száznegyven oldalát szinte egy szuszra végig lehet olvasni: az olvasó előtt megnyílik a 16. század – és az európai kultúrtörténet – egyik legfontosabb, legnagyobb hatású eseménye, irodalmi szemelvényekkel el egészen a 20. századig.

A lapszámban jobbára a téma legismertebb szakembereitől – a teljesség igénye nélkül: Kőszeghy Péter, Ács Pál, Oláh Róbert, Farkas Gábor Farkas, Szabó András, H. Hubert Gabriella, Dienes Dénes – olvashatók minőségi publikációk, sajnos azonban következetlen a szerkesztés abban a tekintetben, hogy az első közlések mellett már megjelent művek részletei, köztük a Magyar művelődéstörténeti lexikon szócikkei (!) is megtalálhatók.

Azt – éppen a címoldalon megjelölt tematika ismeretében – még csak-csak elfogadja az érdeklődő olvasó, hogy képzőművészetről, templomépítészetről, mecenatúráról nem esik szó, pedig a reformáció átalakította a szakrális tereket, megőrizve megújította a liturgikus tárgyakat, és a művészettörténetbe új korszak – a kép kora után a művészet kora – köszöntött be. De a Kárpát-medencei nyelvi-irodalmi megújulásról nyomdatörténet nélkül és a katolikus megújulás, Pázmány nyelve nélkül beszélni erős hiányérzetet kelt. Evangélikusként nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a felekezeti arányok is meglehetősen eltolódtak, különösen, ha szem előtt tartjuk, hogy a lapszám éppen 1517-nek az ötszázadik évfordulójára készült.

Sajnos tapasztalatból tudjuk, hogy nincsenek hibátlan könyvek, folyóiratok vagy kiállítások. De a sok-sok tartalmi erény, a valóban csemegeként megjelenő témák és ötletek (például Csepregi Zoltán, Ősz Sándor Előd, Sipos Gábor, Molnár Dávid), a nagyközönségi igény célként megfogalmazott kielégítése mellett érdemes lett volna egyes szerzők cikkeit lektorálás alá vetni, hogy ne fordulhasson elő – épp a reformációs tematikában – a megigazulás, a mennybemenetel és az üdvösség összetévesztése vagy a wittenbergi magyar coetus zászlajának félredatálása. És bármilyen érdekes a 19–20. század mára kevésbé olvasott szerzőinek újrafelfedezésére tett kísérlet, hiányérzetet okoz a reformáció máig ható lendületét, aktualitását felmutató kortárs tematika, kortárs irodalom jelenléte.

Mentségül szolgálhat, hogy a jubileumi évben megjelent tanulmánykötetek, szépirodalmi művek, kiállításvezetők, folyóiratok és tematikus számok több ezer oldalnyi szövege együtt sem tudja mindazt a gazdagságot és elementáris hatást felmutatni, amelyet az egyszerű ágostonos szerzetes indította mozgalom ott és akkor – és remélhetjük csak, hogy itt és most is – elért. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 43–44. számában jelent meg 2018. november 4-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.