A Cifrapalota nemcsak szeceszsziós stílusáról, hanem az ott folyó szakmai munkáról, kiállításairól is ismert. A kecskeméti intézmény ifj. Gyergyádesz László művészettörténész, a biennálé alapító kurátora elkötelezett munkájának köszönhetően 2002 óta ad otthont a keresztény tematikájú kiállítássorozatnak.

A kétévente megrendezett biennálék különlegessége, hogy bár más kiállítóhelyeken is léteznek keresztény szellemiségű tárlatok – gondoljunk a szakrális művészetek hetének programjaira és számos más rendezésű kortárs keresztény tárlatra –, a Cifrapalota az, amely világi múzeumban, keresztény tematikához igazodó koncepcióval képviseli a kortárs magyar keresztény művészet bemutatását. Nemcsak tárlatrendezéssel, hanem erre épülő gyűjtemény létrehozásával is azt a célt szolgálja, hogy bemutassa és vendégkiállítások formájában különböző városokban is reprezentálja: a keresztény művészet ma is létező, jelen idejű fogalom.

A biennálén eddig ezerkétszázhetvennégy alkotást állítottak ki. A mostani, Szent vendégség (Eucharisztia/Úrvacsora) című kiállításon száznegyvenhat művész százhatvankilenc műve tekinthető meg. Az online tárlat szemrevételezésekor újító elgondolásokkal is találkozhatunk az úrvacsora évében. 

Hajdani ábrázolások

„Minden forrásom belőled fakad” – olvassuk a Zsoltárok könyvében (87,7b), és láthatjuk a tárlaton is. A biennáléra beadott pályamunkák a szent vendégség, vagyis az úrvacsora kortárs művészeti megfogalmazásaival mutatnak rá a teológia és a művészet párbeszédének lehetőségére. A digitális kiállítást nézve lehetőségünk adódik arra, hogy a különböző megközelítések által elgondolkodjunk a magunk úrvacsorával kapcsolatos értelmezésén.

A kortárs alkotások részletezése előtt érdemes nagy vonalakban áttekinteni, hogy milyen előképei vannak a művészettörténetben az úrvacsora megjelenítésének. Az ókeresztény művészetben sem az utolsó vacsorát, sem az úrvacsoravételt nem ábrázolták direkt módon, csupán ezekre való utalásokat találhatunk a hal, a kenyér vagy a csodálatos kenyérszaporítás képi kifejezésével vagy az agapé ábrázolásával. Később elterjedt és a középkori művészetben meghatározó erővel bírt az úrvacsora ószövetségi előképeinek ábrázolása, például Ábrahám áldozata, Káin és Ábel története. A 7. század végén vált a római miseliturgia részévé az Agnus Dei (Isten báránya) kezdetű imádság, amely a képzőművészetre is hatott, így idővel a bárány az úrvacsorának, egyúttal Krisztus kereszthalálának és feltámadásának is szimbólumává vált.

A középkorban a kehely és a kalász képeivel is az úrvacsorát jelenítették meg, sőt ebben az időben terjedt el az az ábrázolásmód is, mely a kereszthalál és az úrvacsora szoros teológiai összefüggéseire hívja fel a figyelmet. Ilyen például a misztikus malom és a misztikus szőlőprés. A 12. századtól kezdve az ostya az ábrázolás egyik központi tárgyává válik. A reformáció korában ifj. Lucas Cranach utolsó vacsorát ábrázoló festményén kortárs teológusok ülnek tanítványként Jézus asztalánál. Az úrvacsorát és az utolsó vacsorát tekintve azonban a legmeghatározóbb műnek Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festménye bizonyul, mely azóta is előképe e bibliai esemény ábrázolásának.

Az örök tartalom kortárs megközelítései

Az idei biennálén a kortárs művészeti élet számos meghatározó művésze is kiállít. Keresztény tematikájú alkotásokat láthatunk többek között a balatonboglári evangélikus templom oltárképének alkotójától, Aknay János Kossuth-díjas festőművésztől, Hager Ritta Kossuth-díjas textilművésztől, Tolnay Imre festőművésztől és Váli Dezső Munkácsy-díjas festőművésztől is. Kiemelendők az olyan művek, melyek az úrvacsora ábrázolásában új, esetleg formabontó megközelítéseket hoztak.

A kiállítás fődíját Hegyvári Bernadett üvegművész Asztal? című installációja kapta. A fényhatásokra épülő műnél az asztal és hétköznapi életünk tárgyai kapnak új értelmet. A gyertyatartó, a tányér, a pohár átlényegülnek, ezáltal hívva fel a figyelmet a hétköznap és az ünnepnap különbségére, egyúttal a szent hely keresésének lehetőségére.

Dér Adrienn „Felette mélységes” című kollázsa talált tárgyakból építkezik. „Elsősorban a befogadás folyamata foglalkoztatott – a materiális és transzcendens perspektívák közötti feszültség áthidalására tett kísérletek” – fogalmaz pályaművével kapcsolatban az alkotó. A népi vallásos művészetre utaló kollázs azt is kifejezi, hogy Krisztus keresztjében találhatunk rá az örök élet áldására.

Érdekesség, hogy a ready made, azaz „talált tárgy” több pályamunkának is meghatározó eleme. Ezt vehetjük észre Bács Emese „…és ne fordulj el embertársad elől” (Iz 58,7b) című alkotásánál és Páhi Péter pályamunkájánál is. Páhi KB című alkotása egy kerek asztalt szimbolizáló zománcozott vasfazék. Az asztal körül tizenhárom alak sziluettje látható, akik eltérő társadalmi státuszú karaktereket jelképeznek. Felismerünk atlétatrikós, de öltönyös embereket is. E munka kifejezi, hogy az asztalhoz mindenki meghívást kapott.

Caritas Christi urget nos – „Krisztus szeretete szorongat minket” (2Kor 5,14a) – című szobráról Támuly Zsuzsanna így vall: „Alkotásom egy tükrös anamorfózis. Az anamorfózis görög kifejezés: eredeti jelentése átalakulás, visszaváltozás. A művészettörténetben felismerhetetlenné torzított képet jelöl, amely csak egy különös nézőpontból vagy egy ráhelyezett tükörtárgy segítségével válik felismerhetővé. Munkámban ez a sajátos technikai forma az eucharisztia lényegi mozzanatára, az átváltoztatásra utal formai megoldásként. A tükörhenger új dimenziót nyit, ahonnan átértelmeződik a világ.” A műben megfogalmazott szemléletváltás a példája annak, hogy miként tudja az úrvacsora teljesen átformálni az embert.

Tartalmilag rokon megközelítéssel találkozhatunk Zsolczai Balázs A világosság felé című alkotása esetében. A letisztult munka szemlélteti, hogy az úrvacsorával élés olyan kegyelmi lehetőség, amely nemcsak formálja, hanem valóban meg is tisztítja az azzal élő embert. „Hisszük-e, hogy a fekete fehérré lehet? Hogy a bűnökkel terhelt ember új esélyt kaphat? Jézus elítéli a bűnt, de megmenti a bűnöst. El kell mozdulnunk a sötétség felől a világosság felé. Lépéseket kell tennünk az oltárhoz, hogy élhessünk az Úr szent ajándékával. És akkor, magunk mögött hagyva az árnyékot, a fény jelenlétében járhatunk” – írja pályamunkájáról az alkotó.

Kovács Flóra Corpus című munkája az úrvacsora lényegére, egyben tartalmi üzenetére fókuszál. „A fateknő a születést és a halált kísérő tárgy. Az első és az utolsó megtisztulás eszköze. Szimbóluma Jézus születési helyének, a jászolnak. A gabona az élet és a feltámadás jelképe. A teknőben elvetett mag kinő, megérik, majd elpusztul, és a mag újranő. Végtelen ciklikus körforgás, időfolyam. A gabonából készült kenyér Krisztus teste: »Az én testem, az én vérem«” – fogalmaz alkotásáról a művész.

Érdemes végignézni!

A kiragadott példák talán érzékeltetik, hogy az esetleg nem megszokott, ugyanakkor átgondolt művészet hitünk kérdéseire irányuló tartalmat is hordozhat. Érdemes a kiállítás további alkotásait is megtekinteni, átgondolni. Mert igaza van Graham Howes angol vallásszociológusnak, amikor A szakralitás művészete című könyvében megállapítja: „A művészet szemet adhat a teológiának, hogy láthassuk magunkat minden dimenziónkban, fület, hogy halljuk belső életünk hangját, és eszközt, amelyen kommunikálhatunk.”

A virtuális tárlat december 31-ig tekinthető meg a Kecskeméti Katona József Múzeum honlapján (Muzeum.kecskemet.hu/esemenyek/x).

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 19–20. számában jelent meg 2020. május 24-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.