autizmus

Budapestre utaztunk a kisfiammal. Felülvizsgálatra mentünk, hogy megállapítsák: továbbra is autizmus spektrumzavara van. Korán kellett kelni, a papírok érvényesítéséért messzire kell utazni. Ráadásul az utazási kedvezményét igazoló kártyája otthon maradt a rohanásban. Évente egy-két alkalommal tudjuk csak használni, most ez is pluszköltség, akárcsak a napi iskolába hordáshoz a napi nyolcvan kilométer út, a nem helyben tanulás miatt elmaradó ingyenes füzetcsomag, a speciális igények miatti kiadások.

Misu fiamat február elején baleset érte. Semmi különös nem történt, csak sétált az iskola udvarán, elesett, és éppen a könyökét ütötte be. A törés elég összetett volt, a gyerekklinikán háromórás műtéttel rakták helyre, több csavar és drót került bele.

Egyre többen vannak, akik érintettként bepillantást engednek az autizmussal élők mindennapjaiba, megmutatják, mivel és hogyan gazdagítja világunkat az autizmus. Kutyifa Anikót a Felhők – ahogyan ő nevezte el tanítványait – folyamatosan arra ösztönzik, hogy a megszokott keretekből kilépve gondolkozzon. Napi felhők című, a Facebookon megjelent kis anekdotáit egybegyűjtő kötete nemrégiben jelent meg a Luther Kiadó gondozásában. A gyógypedagógus szerzőt kérdeztük.

Orosháza – Még 2007 decemberében jelölte ki az ENSZ április 2-át az autizmus világnapjának, hogy felhívja a világ figyelmét az autizmusra, az autizmus spektrumzavarra. A Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumban sem felejtették el a világnapot, a diákok és a tanárok is kékbe öltöztek.

„Írhatnál a világnapra az autizmusról megint valami hasonlót, mint tavaly” – írta a szerkesztő. Nekem meg komolyan gondolkodnom kellett, hogy mit is írtam tavaly. Visszakerestem. Ó, igen, a téli levélgyűjtés szépségeit taglaltam. Hú, mennyit küzdöttünk ezzel akkoriban! No de hol van már a tavalyi hó?! Én a földi állandóság megtestesítőinek tekintettem az autista kisfiamat meg a hasonlóan érintett társait, de már megint tévedtem.

Idén április 2-án a húsvétot ünnepeljük, ami teljesen rendjén való. Ha azonban olvasóink aznap látnak valahol egy kékbe öltöztetett parkot, egy kékkel kivilágított épületet vagy egy kék zászlócskákkal vonuló kis csapatot, akkor jusson eszükbe: az autizmus spektrumzavarral élők világnapja is van.

Újra április van. Másodikán kékbe öltözött felnőttek és gyerekek, kék lufik töltik meg a nagyobb városokat. Sokan felvonulnak, hogy kifejezzék szimpátiájukat az átlagostól eltérően fejlődő, autizmussal élő embertársaik iránt. Magazinunk hasábjain idén több érintett család egyegy tagja és egy fiatal felnőtt szólal meg, hogy jobban beleláthassunk hétköznapi életükbe, küzdelmeikbe. Hogy ne múljon el nyomtalanul a világnap. Érintsen meg bennünket, és legyen hatással ránk ezeknek a testvéreinknek a sorsa. Hogy melléjük tudjunk állni – testvérekként.

Felhívás is lehetne: Autizmussal élő, barátságos, nyitott, de kissé félénk hétéves gyermekem számára iskolát keresünk. A kisfiú ismeri a betűket, a számok rendszerét átlátja. Gyorsan, könnyen és hosszú távra tanul meg adott szövegeket, bár megértenie csak keveset sikerül belőlük. Figyelmesen keres viselkedésmintákat, de azoktól eltérni csak nehézkesen tud.