„Kezdeteben azt hittem, hogy meg kell térnem. Időközben megtanultam: a feladatom az, hogy szeressek. És a szeretet megtér, ha akar” – írja Teréz anya. Életpéldáján keresztül és az idézett gondolattal vált Teréz anya mindannyiunk példaképévé. A mosolygós kendős néni, akit először gyerekoromban láttam egy újságban, talán éppen 1979-ben, amikor neki ítélték oda a Nobel-békedíjat. A díjat az alábbi szavak kíséretében vette át: „Menjünk haza és szeressük a családunkat”, ami válasz volt arra a kérdésre, hogy miként segítsük elő a világbékét.

Az összkép, amit róla akkoriban alkottam, az a gondoskodó édesanya alakja volt, akinek sok fogadott gyermeke van és ezért nagyon becsülik, de ő maga az édesanya, a nagymama egyszerű szeretetével végzi munkáját.

Később, számomra nagy jelentőségű gondolataival is felhívta magára a figyelmem. Ezek közül talán a legjelentősebb Az élet himnusza, amelyben az egyetemesség igényével fogalmaz meg olyan értékeket, amelyek az élet teljességének megélésére biztatnak:

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!

A cikk a KötőSzó blogon folytatódik.