A könyvégetés mint kommunikációs forma?

Számos történelmi példát tudunk felsorolni, amikor a látványos és nyilvános, a tömeg számára is kézzel fogható és elérhető eszközt, a könyvek elégetését és nem az elvont vitát választották arra, hogy egy közösség kifejezze a saját értékrendjét, identitását, és ezzel egyszer s mindenkorra kijelölje az ellenségképét is. Ez gyakorta összekapcsolódik az ellenséget helyettesítő ábrázolás, a képmás elpusztításával is: számos városban, így például Leuvenben, Kölnben és Mainzban megsemmisítették Luther Márton könyveit és a képmását is a 16. századi Német-római Birodalomban. De vajon miért?

A könyvégetés – amely érzelmeket, indulatokat felkorbácsoló látványosság lehetett – aktív, jól érthető, konkrét cselekedet, mely azonban önmagán túlmutató, jelképes értelemmel bír. A könyv egyetlen nyilvánosan elégetett példánya az egész megsemmisítendő szellemiséget szimbolizálja, miközben kevésbé az új nézetek terjedését akadályozza meg, mintsem inkább az adott közösség identitását erősíti és juttatja egyértelmű kifejezésre a gesztus erejével – egyébiránt nyilvánossághoz segítve az elítélt alkotást.

Valójában egy olyan kommunikációs csatorna, amelyen keresztül az egyházak is hathatósan tudják közvetíteni (és redukálni) a saját – teológiai, politikai – üzenetüket, álláspontjukat. Hasonlóan eredményesen – és gyakran gátlástalanul – ugyanerre a célra használták a metszeteket is, hiszen azok olcsók és könnyen sokszorosíthatók voltak. A metszetlapok lehettek szentképek, karikatúrák, netán gyorsan megtanulható rigmusok hordozói. Az egyházak és maguk a reformátorok is számos eszközt vetettek be a célból, hogy tematizálják a közvéleményt, sőt létrehozzák „a tömeget”, amelyet korábban senki nem szólított meg ilyen hatékonyan.

Mindenképpen különbséget kell tennünk a közösség által generált és a hatalom diktálta cenzúra között, hiszen más a funkciójuk. Előbbi esetén az az igazán izgalmas kérdés, hogy miért tartja az adott közösség fontosnak egy könyv elpusztításán keresztül deklarálni a véleményét, s miért tartja a másik közösség szimbólumát, a szellemiségét jelképező tárgyakat a lényegét sértőnek.

A cikk itt folytatódik.