Égtájoló

Európa-szerte értetlenséget és megdöbbenést váltott ki az a döntés, amellyel az egyik nemzetközi üzletlánc rukkolt elő. Néhány termékük csomagolásáról, amelyen egy tipikus görög templom, a Szantorini szigetén álló Anasztaszisz-templom látható, egyszerűen leretusálták a kék kupola tetejét díszítő keresztet.

Lassan ráfordulunk a jubileumi esztendő célegyenesére. Hivatalosan tavaly novemberben, Márton-napján a Deák téri Insula Lutherana kulturális és lelkiségi központ átadási ünnepével intonáltuk a jubileumi évet, amelyet az idei Márton-napon szeretnénk majd lekerekíteni, ugyancsak a Deák téren.

Isten munkája gyakran rejtetten zajlik. Nem is vagyunk tudatában, mennyi apró lépés, milyen hosszú folyamat vezet ahhoz a pillanathoz, amikor nyilvánvalóvá, kézzelfoghatóvá, láthatóvá válik számunkra is, amit ő kezdettől tervezett. Magát a munkafolyamatot nem érzékeljük, csak az eredményével találkozunk, és ez csodálattal és hálával tölt el.

„De vajon ki a felelős a teremtett világ jó rendjének feldúlásáért? Ha a tettest keressük, nem kell messzire mennünk: elég, ha belenézünk a tükörbe, hiszen minket bízott meg a Teremtő a Kert művelésével és őrzésével” – fogalmaz Gáncs Péter evangélikus püspök írásában.

Európa elvesztette a lelkét – mondják egyre többen. Az elmúlt hónapokban magam is több előadást tartottam Európa összefüggésében. Ezeken meg szoktam különböztetni egy mítoszt és egy álmot.

Namíbia fővárosának, Windhoeknak a stadionjában május 14-én tartotta jubileumi istentiszteletét a Lutheránus Világszövetség (LVSZ), a reformáció kezdetének ötszázadik, jubileumi évében. A négyórás alkalom elején hét bizonyságtétel hangzott el, melyek jól kifejezték az egyháznak azt a színgazdagságát, amelyet a pünkösdi Szentlélek ad.

Ma egy személyes jubileumra, életemnek egy különlegesen fontos időszakára, az 1987. esztendőre emlékezem. Ebben az évben kezdhettem el a lelkészi szolgálatomat, ebben az évben kötöttük össze életünket a feleségemmel, és ebben az évben hajszál híján be is fejeződött földi vándorlásunk…

A jubileumi év eddigi egyik legnagyobb ajándéka a lipcsei Thomanerchor – a Tamás-templom fiúkórusa – szolgálata volt március 15-én este a Deák téren. A zenei élményről bőven olvashattunk magazinunkban éppúgy, mint egyházunk honlapján.

Egy reménykeltő zsinati határozat címmel írtam idén januárban az új gyülekezetek plántálását szorgalmazó novemberi döntésről. De minden jó határozat csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle. A zsinat májusi ülése már a megalapozott, konkrét terveket várja, hogy hozzájuk rendelhesse a szükséges anyagi forrásokat.

Hatéves voltam, amikor faluról városba költöztünk. A csöpp dunántúli Csögle után hirtelen a hatalmasnak tűnő Miskolcon találtam magam. Ott kezdtem iskolá­ba járni. Lelkesen jelentkeztem az énekkarba. Ott aztán a mellettem álló kórustársam odasúgta nekem: „Olyan fals, ahogy énekelsz!”