Égtájoló

Drámai visszaszámlálásban él az afrikai kontinens egyik legnagyobb városának, a közel négymilliós Fokvárosnak a lakossága. A korábbi számítások 2018. április 21-re, az újabbak április 12-re jelzik azt a napot, amikor teljesen elfogy a város vízkészlete, és a vízszolgáltatás leáll… Több mint száz éve nem tapasztalt szárazság van azon a vidéken, ráadásul a település is gyorsabban és nagyobbra nőtt, mint amekkorához a víztározókat tervezték.

A budapesti városképhez, akarva-akaratlanul, hozzátartoznak a koldusok. Pár éve a hatóságok megpróbálták „eltüntetni” őket az utcasarkokról, aluljárókból, de a problémának ez a meggondolatlan tüneti kezelése kudarcot vallott.

Hetek óta foglalkoztat Útmutatónk évi igéje: „Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.” (Jel 21,6)

Januárban itthon és külföldön is kiemelkedő egyházi eseménysorozat az ökumenikus vagy egyetemes imahét. Ezen cikkem írásakor is küszködöm az Evangélikus Élet közel kéthetes átfutási idejéből fakadó kellemetlenséggel. Miközben a lapzárta szorításában fogalmazom e sorokat, még egy héttel az induló imahét előtt hangolódom a rám is váró közös istentiszteletekre, találkozásokra, beszélgetésekre, de tudom, hogy mire a nyomdászok fognak dolgozni a lappal, már nemcsak a nyitóalkalmon leszünk túl, hanem több estén is.

Az új év első Égtájoló-cikkének írására készülve megakadt a tekintetem a püspöki hivatal előterében felállított, immár „lejárt”, úgynevezett rollup plakáton, amelyen a reformációi jubileum felé vezető tematikus évek kulcsszavai olvashatók. 2010: nyilvánosság, 2011: szabadság, 2012: nők, 2013: tolerancia, 2014: kultúra, 2015: oktatás, 2016: nemzet, 2017: ünnep… De miről fog szólni 2018?!

Gyermekkorom legszomorúbb karácsonyi emlékét osztom meg mai írásomban a kedves olvasókkal. Úgy számolom, hogy 1970-ben, hétéves koromban történt. A külső körülményekről annyit, hogy borzalmas idő volt azon a karácsonyon. Rövid idő alatt hatalmas mennyiségű hó esett le, a házból ki sem lehetett lépni. Szinte megdermedt, megállt minden. Persze engem nemcsak a mostoha idő akadályozott abban, hogy kimenjek a szabadba, hanem a bárányhimlőm is, amely miatt szigorú szobafogságra voltam ítélve.

A címben idézett, ádventben különösen is aktuális ézsaiási próféciának a vizuális megjelenítése, Tichy Kálmán 1947-ben készült festménye gyermekkorom óta végigkíséri az életemet.

Fabiny Tamás elnök-püspök gondolatai az Evangélikus Élet magazin Égtájoló rovatában.

Még mindig a wittenbergi magyar napok emlékeiből merítek, és remélem, Olvasóinknak nincs még „ref500-mérgezésük”… Szeretnék megosztani legalább valamit abból a gazdag élményből, amelyet a wittenbergi Lutherhaus melletti Augusteum épületében élhettem át, ahol a magyar napok nyitányaként exkluzív vezetés keretében megtekinthettük a 95 kincs – 95 ember című kiállítást.

„…a ti hitetek mellé ragasszatok […] tudományt” – olvashatjuk az Újszövetségben (2Pt 1,5; Károli-ford.). Ez a mondat járt az eszemben, amikor a közelmúltban egy nemzetközi tudományos konferencián kezembe vehettem a wittenbergi reformátornak, Philipp Melanchthonnak a budapesti Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött, saját kezűleg írt levelét.