Ilyenkor szokott elkapni a reménytelenség: mi értelme egyáltalán ennek? Mit lehet heti egy órában átadni olyan gyereknek, aki otthon teljesen mást lát, hall, tapasztal? Az ő édesanyja ráadásul meg is mondta előre: a kisfiának szimpatikus vagyok, úgyhogy ő akkor a mi hittanunkra fog járni, de ez nem jelent semmi kötelezettséget rá nézve. Jó, ha tudom, hogy nem lesz templomba járás, szülő bevonása a gyülekezetbe, külön gyerekfoglalkozás, kirándulás, szereplés, semmi, semmi, semmi.
2016 júl 6 - 09:06