A jelenlévőket a Kiadó és az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Ószövetségi Tanszék nevében Jutta Hausmann, a kötet egyik szerkesztője köszöntötte. Arra mutatott rá, hogy a gender-témában mindannyian érintettek vagyunk, de másként jelennek meg az ezzel kapcsolatos kérdések a különböző régiókban, a különböző időkben: „Amikor elkezdtem dolgozni a 70-es években, akkor még a férjem írásbeli engedélyét is vinnem kellett volna magammal – mondta Jutta Hausmann. – Aztán sok szemrehányást kaptam a tágabb családon belül, szomszédoktól azért, mert anyaként dolgoztam is. Amikor Budapestre kerültem, jó volt látni, milyen normális volt ez a kettősség Magyarországon, és elkezdtem irigyelni a magyar nőket – persze, viszonylag gyorsan rájöttem, hogy kettős teher van rajtuk, mert a munka mellett a háztartással egyedül kell, kellett megküzdeniük. A kötet egyik szempontja, hogy rávilágítson ezekre a térbeli és időbeli, részben vallási különbségekre. Másrészt ez a könyv részünkről meghívás párbeszédre, nem csak az egyházakon es teológiákon belül, hanem a különböző a társadalmi csoportokkal is.” Jutta Hausmann Andorka Eszterről is megemlékezett, aki elsőként foglalkozott feminista teológiával az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, de 2002-ben bűncselekmény áldozata lett. A kötet az ő munkájához, szellemi tevékenységéhez is kapcsolódik.

Magabiztos nők és a férfiak érzelmei

„Nem két világ harcol egymással, a teljes kép ennél sokkal árnyaltabb a gender-kérdést illetően is. Nem egyszerűsíthető le liberális-konzervatív, világi-vallásos, jó-rossz, élet-halál harcára ez sem” – mondta a panelbeszélgetés során Kováts Eszter politológus, a Friedrich Ebert Stiftung (FES) munkatársa, aki évek óta párbeszéd-fórumokat szervez a gender-témában.A bemutatott kötet egyik tanulmánya, Regina Ammicht Quinn katolikus teológusé áttekinti a nőmozgalmak három fázisát. Kováts szerint a három megközelítése a jelnben is, egyidejűleg is jelen van, és ezek nagyban meghatározzák a nemi szerepekkel kapcsolatos közbeszédet: „Sokak szerint, amikor Margaret Thatcher odacsapott az asztalra, azzal az egy mozdulattal többet tett a feminizmusért, mint a feminista mozgalom szereplői együttvéve.” Ők úgy gondolják, hogy a nők is képesek a rációra, az erőre (tehát a férfiasnak tartott tulajdonságokra) és ezzel bizonyos helyzetekben élni is tudnak. Más megközelítés szerint ehelyett a női értékek és tulajdonságok – például a gyengédség, a gondoskodás, a kompromisszumkészség – egyenértékűként elismerése és betolása a politikába; ha ezek nagyobb szerepet kapnának a közéletben és a döntéshozásban, az vezetne az egyenlőséghez. A harmadik megközelítés, amelyet Quinn is támogat, a gender-szemlélet, azt mondja: tudatosítanunk kel, hogyan alakultak ki a történelem során ezek a természetesnek tekintett ellentétpárok (például: közszféra vs. magánszféra, értelem vs. érzelem) és azok hozzárendelése a férfiakhoz vagy a nőkhöz. Hiszen a nők is lehetnek magabiztosak, és a férfiaknak is van érzelmi világuk, amiből egy ideje száműzték őket – és amitől nem lesznek kevésbé nők vagy kevésbé férfiak.

Mit képzelsz, kisanyám?

„Először 1984-ben, 22 éves koromban, a Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlésén hallottam amerikai nőt arról beszélni, hogy megengedhetetlen a nők alacsony száma az egyházi testületekben és a döntéshozásban. Azt gondoltam: kisanyám, te mit képzelsz, idejössz, azt se tudod, hogy mi itt a vasfüggöny mögött milyen problémákkal küzdünk, és akkor jössz itt nekünk ezzel?” – vallotta be Csepregi András evangélikus lelkész, a panelbeszélgetés férfi résztvevője. Ez a találkozó mégis meghatározó volt számára, érzékenyebben fordult a feminista teológia, majd a gender-szemlélet felé, ami szerinte „azért izgalmas, mert olyan témákhoz kapcsolódik, amelyet sok más területről ismerhetünk. Az alá-fölérendeltségi viszonyok ezerféle változatát ismerhetjük itt, Kelet-Közép-Európában, ez pedig a beszédmód és az identitás problémáját is felveti: az vagyok-e, akit gondolok, hogy vagyok, vagy ahogyan más tekint rám?” A lelkész szerint „Magyarországon a 20. század még most is tart, és ezt ezer módon megéljük. Például vannak kategóriák, amelyek mentén elképzeljük, milyen a nő és milyen a férfi, ám a valóság ennél sokkal árnyaltabb. Csepregi András az elkészült tanulmánykötetből Kalit Eszter nyilvános párbeszéddel foglalkozó szövegét és – a kötet egyetlen férfi szerzőjének – Karl Lehmann bíborosnak a szövegét emelte ki. Utóbbira utalt később Kováts Eszter is: szerinte ennek a szövegnek az a legnagyobb erőssége, hogy reflektál a gender studieson belüli vitákra és ezek után választ magának szimpatikus vagy kevéssé szimpatikus megközelítést. Ezt – a megismerés – lépését talán sokan kifelejtik azok közül, akik a gendert a jó–rossz vagy az élet–halál ellentétek negatív pólusaként írják fel.

Van jövője ennek a területnek

Perintfalvi Rita katolikus teológus üdvözölte a kötetet, külön kiemelte, hogy sok fiatal szerző szövege is megtalálható benne, ami azt jelenti, hogy „ennek a területnek van jövője”. A katolikus teológus a kötetből szintén Regina Ammicht Quinn Veszélyes gondolkodás – Gender és teológia című tanulmányát ajánlotta, ő azt a részletet hangsúlyozta, amelyben a szerző arról ír: „a társadalmi nemek diskurzusa mindkét nemet érintő kritikai vizsgálat.” Ez Perintfalvi Rita szerint egybevág a Galata levél 3. fejezetének 28. versével: Krisztusban nincs sem férfi, sem nő (…). A katolikus teológus rávilágított a gender-szemlélet és a feminizmus közötti a lényeges különbségre is: míg az utóbbi a nők helyzetével és hátrányaival foglalkozott és foglalkozik, a gender viszont a férfiakkal is, így férfi szerepeket is vizsgálat tárgyává teszi, ezért nagyobb társadalmi elfogadottsága kellene, hogy legyen, mégis úgy látszik – amint arra Kováts Eszter is utalt – hogy éppen ennek a fogalomnak van Kelet-Közép-Európában negatívabb csengése. Pedig amikor a férfi teológusokat elkezdi fogalalkoztatni ez a kérdés, és felveszik a gender-szemüveget, ők is – egyre többen – megfogalmazzák, mi a gondjuk a rájuk rótt szerepekkel – emelte ki Perintfalvi Rita.

Ahol a part szakad

Csepregi András szerint valahol mindenki tudja, hogy isteni adottságát kell a szerepekkel szemben érvényesítenie, ezért szimpatikus számára Lehmann megközelítése, miszerint egyenlő értékűségre kell törekedni az absztrakt egyenlőség helyett. Ugyanakkor ez a szemlélet óriási csapda a lelkész szerint, ha nem tesszük fel azt a kérdést: ki mondja meg, mi az érték? „Amikor felülről mondják meg, mi az érték – erről mindannyiunknak lehetnek tapasztalatai a közelmúltból – ugyanott vagyunk, ahol a part szakad: úgy teszünk, mintha tettünk volna valamit az egyenlőségért, de tulajdonképp nem tettünk, vagy inkább visszaléptünk.”

Perintfalvi Rita szerint a szerepekről úgy kezdtünk el beszélgetni ma Magyarországon, mint a 19. században. A katolikus teológus szerint ezt a veszélyt rejti magában a fundamentalista vagy a természetjogi gondolkodás: az előbbi igehelyeket alapul véve vallja, hogy a nő ne beszéljen nyilvánosan, a másik pedig azt az érvet használja, hogy ez mindig is így volt, ez a természet rendje. Ezért lenne fontos a szövegértelmezés, a hermeneutika, hogy lássuk, melyek azok, amelyek egy adott társadalmi berendezkedés kordokumentumai, és melyik az evangéliumi üzenet. Perintfalvi Rita szerint Ferenc pápa is jól reagál ezekre: nem ért egyet azokkal, akik szerint a női emancipáció tehet a szerepekkel kapcsolatos válságról, sőt, nagyon bátran hímsoviniszta gondolkodásnak tartja ezt.

„S mind ember”: párbeszédtől az elfogadásig

Kováts Eszter szerint az, hogy a Magyarországon nem vált a gender egyértelműen szitokszóvá – úgy mint például Lengyelországban – egy csendes, ám széles körű társadalmi párbeszédnek köszönhető. Szerinte sokan tesznek a maguk eszközeivel, hogy ne fekete–fehér világot lássunk magunk előtt. (Itt külön kiemelte az evangélikus Kötőszó blogot is, mint olyan felületet, amelyik sokat tesz a párbeszédért.)

Ami a gyakorlati megközelítést illeti, Csepregi András hitoktatói tapasztalatát osztotta meg a hallgatósággal: „Mivel ismerik azt az igét, hogy nő ne tanítson a gyülekezetben és azt is látják, hogy most tanítanak, körülbelül öt perc alatt el lehet jutni a diákokkal odáig, hogy a tanári pálya valamikor presztízs volt, ma már viszont nem az, ezért könnyebben átengedik ezt a területet a férfiak a nőknek.” Tehát, még egy hittanóra is jó fokmérője lehet a társadalmi nemek és a hierarchia viszonyának.

Perintfalvi Rita zárógondolatként azt emelte ki, hogy a társadalmi párbeszédből hiányzik a vallási-transzcendentális megközelítés, ennek egyik hiánypótló állomása lehet a most megjelent kötet. Kováts Eszter szerint mindazoknak, akik ezzel a témával foglalkoznak, ismerniük és tisztelniük kell a másik munkáját, akkor is, ha csak 70 százalékban értenek egyet. Csepregi András pedig zárásképpen József Atillától idézett: „mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők – szabadok, kedvesek – smind ember, mert az egyre kevesebb”.

A beszélgetést Szent-Iványi Ilona unitárius lelkész vezette. A kötet szerkesztői: Jutta Hausmann, Szent-Iványi Ilona, Verebics Petra és Móricz Nikolett. A kötet megvásárolható a Luther Kiadó könyvesboltjában.

A könyvbemutatóról szól a KötőSzó blogon Kőszeghy Miklós cikke.