nagygyűlés

Hét éven át voltam a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) egyik alelnöke. Megbízatásomat abban a meggyőződésben vállaltam, hogy a választók bizalma mögött Urunk elhívása áll. Ezért munkámat nem egyház-diplomáciai, hanem elsősorban lelkipásztori feladatként igyekeztem végezni. Ennek a hét izgalmas, küzdelmes, sikerekkel és kudarcokkal fűszerezett esztendőnek a mérlegét tárom most a tisztelt olvasó elé.

Hadd kezdjem a végén! Május 16-án, kedden egy több mint kétéves folyamat, kaland és munka ért véget. Másodszor jártam az afrikai Namíbiában a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) kötelékében vállalt önkéntes munkám kapcsán, és remélem, hogy az ott szerzett élmények áldása még sokáig elkísér.

Az LVSZ tizenkettedik nagygyűlésének tartalmi súlypontjait a mottó és annak három altémája adta. A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójával összefüggésben azon gondolkodhattunk együtt, hogy milyen ajándékot és milyen feladatot jelent ma „Isten kegyelméből szabadon” élni, és hogyan nyilvánul meg keresztény szabadságunk a megváltáshoz, a másik emberhez és a teremtett világhoz való viszonyunkban.

Amikor másfél évvel ezelőtt felvetődött, hogy én utazhatok ki ifjúsági küldöttként a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) namíbiai nagygyűlésére, Afrika még nagyon távolinak tűnt. Aztán ahogyan közeledett 2017 májusa, mindinkább elérhetőnek látszott, hogy életre szóló élményekkel gazdagodom, és a cselekvésre ösztönző feladatokkal térek majd haza. Ám arra végképp nem gondoltam, hogy végül egy namíbiai otthonom is lesz!

Windhoek – A Református Egyházak Világközösségének (REV) főtitkára a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) nagygyűlésén mondott köszöntőjében vázolta fel a két szervezet közös nagygyűlésének tervét.

Windhoek – Johannesburg – A johannesburgi reptéren leültem Nelson Mandela mellé. Ezzel a U2-dallal búcsúzom tőle és Afrikától, köszönöm, hogy velem tartottatok.

Windhoek – „Paradicsomnak te szép élő fája, ó drága Jézus, Istennek báránya…” – ezekkel a sorokkal és dallammal indult a nagygyűlés utolsó napja. Lillának megígértük, hogy fél 8-ra ott leszünk az istentiszteleti sátorban próbára. Végül mind az öten kiálltunk énekelni az első két versszakot magyarul (!) a reggeli áhítat nyitó énekeként, majd angolul folytattuk.

Windhoek – „Én Krisztusé vagyok, te is Krisztusé vagy, és így együtt vonulhatunk a díszszemlén a Szentlélek által vezetve” – mondta Lydia Posselt, az Amerikai Evangélikus Egyház lelkésze, a Lutheránus Világszövetség 12. nagygyűlésének záró istentiszteletén tartott prédikációjában, a világ minden tájáról érkezett evangélikusok előtt. „Ez a közös menetünk a világba vezet bennünket, szomszédainkhoz, hogy a Krisztusban kapott szabadság gyümölcseit átadjuk másoknak is, ne halmozzuk fel, ne tartalékoljuk hasznunkat.”

Windhoek – „Gondolati kereteink megújítása, gazdaságunk átgondolása és közös céljaink újrafogalmazása” – ezeket nevezte Martin Kopp A teremtés – nem bocsátható áruba téma legfontosabb feladatainak a 21. században. Előadása a Lutheránus Világszövetség 12. nagygyűlésén, a namíbiai Windhoekben 2017. május 15-én hangzott el.

Windhoek – „Fedjük fel az egyenlőtlenség embertelen gyakorlatát” – fordult a norvég teológus, dr. Kjell Nordstekke az összegyűlt evangélikus delegáltakhoz, a Lutheránus Világszövetség 12. nagygyűlésén, Namíbiában.