szülő

Orosháza – 25 éve va az Orosházi Evangélikus Egyházközség fenntartásában, a Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium, ezért összegyűjtötték, hogy kik azok, akik a saját itt töltött éveik után gyermekeiket is efelé az iskola felé irányították. – VIDEÓ!

Budapest – Bár az iskolai beiratkozások 2021. április 15. és 16. között zajlanak majd, már most megkezdődtek az iskolákban a hitoktatással kapcsolatos tájékoztatók, amelyeken az evangélikus lelkészek és hitoktatók is elmesélhetik a szülőknek, miért válasszák az evangélikus hit- és erkölcstanórát. – A tájékoztatók a vírushelyzetre való tekintettel online formában valósulnak meg.

Nem könnyű a mai világban apának lenni, mégis a legszebb Istentől kapott hivatás, melyet férfi átélhet a földi életben. Manapság persze számtalan elvárás, újfajta követelmény terheli a mélyen bennünk élő apaképet. Videónkban tíz olyan gondolatot gyűjtöttünk össze, amely segíthet eligazodni apaként és keresztényként ebben a furcsa világban.

Ez a kis plüss ma megragadta a figyelmemet. Mit is mondjak… Vajon melyik gyerek mondaná el ennek a kis szörnyecskének a gondjait? Ma pont olcsóbban… „Kis gyerek, kis gond…” – talán a mérete miatt kicsi gyerekekre gondoltak a gyártók. Zsebes, szóval jól tele tudja beszélni a gyerek a hasát. Aztán behúzza… És aztán? Egyedül marad, megoldás nélkül. De ha szerencséje van, kitalál valamit. Vagy nem, mert nem tud, mert még kicsi.

Az ötödik parancsolat így hangzik. „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!” Ha csak felszínesen nézzük, úgy gondolhatnánk, ez egy könnyebben betartható parancsolat. Tiszteld apádat és anyádat. Mi olyan nehéz ebben? De ha arra gondolunk, milyen összetettek családi helyzeteink, mindannyian érezzük, hogy jó oka van annak, hogy ez is a tíz legalapvetőbb olyan parancsolat között szerepel, amelyet Isten adott nekünk a felelősségteljes élethez.

A koronavírus járvány és a nyomában járó korlátozások kivétel nélkül minden korosztályt érintenek minden országban. A koronavírus keltette érzések szoros kapcsolatot mutatnak a klímaszorongás tüneteivel. A Helsinki Egyetem Remény és Tettek projektje nagyszerű példája annak, hogyan tud az egyház ott jelen lenni, ahol az emberek bajban vannak – most épp a felborult életünk, a karantén szenvedésében. Hívogat és inspirál, hogy kiterjesszük ezeket a szempontokat más korosztályokra is. Kérésünkre Csáky-Pallavicini Zsófia klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta, hittanár, lelkigondozó, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Valláspedagógia Tanszékének oktatója adott további segítséget a témában, különösen is óvodás és kisiskolás gyerekekre kiterjesztve a kérdést.

Már három hete minden alsós hittanórán a koronavírus témájával kezdtünk. Először nem tudtam elképzelni, hogy a csudába ilyen túlműveltek a gyerekek, de hamar kiderült, hogy ahol egész nap szól a tévé háttérzajként, ott ez hatalmas feszültséget okoz a kicsikben, akik érteni nem értik, viszont félni már tudnak tőle. Ezért ráírtam Kínában élő kedves ismerősömre, és azzal, amit ő mondott, nyugtatgattam a gyerekeket. Mindenki vigyázzon magára, amennyire csak tud. Egyen sok gyümölcsöt, zöldséget (inkább egye, mint hallgassa!), legyen friss levegőn, mozogjon eleget, hogy minél erősebb legyen a szervezete, és akkor, ha jönne egy járvány, nem marad sokáig beteg. A harmadik ilyen hittan után már készültem, hogy írok a szülőknek: beszélgessenek otthon el erről az egészről a lurkókkal, hiszen amiről beszélni lehet, az sokkal kevesebbet árt. Vagy kapcsoljanak át a tévén a magyarnóta-csatornára.

Héttagú családomból mindenki más-másfelé futkos a hétköznapokon. Legtöbbször egyedül vagyok itthon dél körül. Ha nem felejtem el, és időben kiveszek valamit a fagyasztóból, akkor meleget ebédelhetek. Hogy mit, azt szinte soha nem tudom. Pedig már nagyanyám megmondta, hogy a befőttes-, lekvárosüvegekre és legfőképpen a fagyasztóba kerülő dolgokra rá kell írni, mi van bennük. A dátumot még rá szoktam firkantani, de a tartalmat elég gyakran lehagyom. Minek, hiszen látszik, mit rejtenek a dobozok! Persze, amikor elteszem, még tényleg, de amikor keresgélek közöttük, akkor már fogalmam sincs. Kikapok egyet: ha kiolvad, éppen jó lesz. Biztosan ehető, hiszen azért tettem ide.

Terjed a bullying címmel közöltünk cikket lapunk ez évi 37–38. számában. Vitális Judit részletesen szól írásában a bántalmazás formáiról és lehetséges következményeiről, a csoportdinamikai folyamatokról, a zaklató pszichés gondozásáról és az áldozattal való támogató beszélgetésről. Írásunk szerzője – gimnáziumi tanár – azt tekinti át, milyen módszereket ajánlanak a szakemberek a szülőknek: miként előzhetik meg, hogy gyermekük rendszeres vagy alkalmankénti bántalmazás áldozata legyen, vagy ha már az lett, akkor milyen beavatkozási lehetőségei vannak a nem kívánt helyzet kezelésére.

Ha jobban belegondolunk, szomorú egy világ az, ahol az interneten kell tájékozódni a megfelelő kapcsolati mintákról. A magazinok életmódrovatai tele vannak a jó párkapcsolatot építő tanácsokkal, elemzésekkel, a nevelési tippek széles skálájáról válogathatunk. Sajnos egyre általánosabbnak mondható, hogy ezeket az ideális esetben családban megszerezhető mintákat már nem tudjuk az anyatejjel magunkba szívni. Ezért aztán marad az internet, s így olyan „módszereket” ismerhetünk meg, melyek közvetetten súlyos társadalmi problémákra világítanak rá.