Trianon

Az 1920-as trianoni békeszerződés Magyarország – és egyben az egész kelet- és dél-közép-európai régió – történetének olyan traumatikus fejezete, mely az élet minden területén drasztikus változásokhoz vezetett. Az első világháború ilyen súlyos tartalmú és diktátum jellegű lezárása mögött érdemben két tényező állt: a háborús vereség és a hosszú távon megoldatlan nemzetiségi együttélés, amit csak súlyosbított az ország 1919-ben viharosan végbement politikai összeomlása. Az 1920-ban bekövetkezett trauma sem a maga összetett tényszerű összefüggésrendszerében, sem szellemi-lelki hatásában nem tekinthető feldolgozottnak. A centenárium alkalmából az egyre kiterjedtebb kutatás szempontjai közül az evangélikusságot érintő legfontosabb szálakat érdemes kiemelnünk.

Mind a háború, mind a Magyarország számára valóban igazságtalan és gonosz békeszerződés egy gyógyulatlan seb. Ez a trauma mindnyájunké. Azoké is, akik előidézték, azoké is, akik látszólag a haszonélvezői lettek, és azoké is, akik az igazságtalan és gonosz döntést meghozták.

Kolozsvár – Erdélyben is megkondulnak a történelmi magyar egyházak harangjai csütörtök délután, helyi idő szerint fél hatkor (közép-európai idő szerint fél öt) a trianoni döntés centenáriumán, és ezzel egy időben megannyi helyszínen tartanak szűk körű koszorúzást.

Trianon. Több mint szó: fogalom. Velünk él száz éve. Diktátum, oktrojált „béke”. Egy nép, közösségek, egyházak, családok, egyének drámája, amely magába foglal küzdelmet, reményt, veszteséget, megbékélést, összefogást, összetartozást. Az első világháborúban győztes hatalmak diktátumának következményeiről így írt az irodalmi Nobel-díjas Winston Churchill brit miniszterelnök: „Az egykori Habsburg Birodalmat alkotó népek és tartományok számára a függetlenség olyan kínszenvedéseket hozott, amelyeket a régi költők és teológusok csak az elkárhozottak számára tudtak elképzelni.” Gyökeres átalakulást hozott az új helyzet egyházunkban is. Ennek részleteit dr. Lackner Pál korábbi tábori püspök, egyházunk püspöki tanácsának titkára tárta fel doktori disszertációjában. Őt kértük elemző beszélgetésre.

A „karanténkönyvtáram” gyarapodásnak indult és valahogy mindig Trianonba botlottam, bizonyára a 100 éves évforduló miatt. Megjelent egy történelmi sci-fi regény, amely arról szól, hogy mai katonák helikopterrel térnek vissza a mohácsi csatába, megelőzendő azokat a történelmi folyamatokat, amelyek a magyar történelmet megrengető békeszerződéshez vezettek. Tényleg egyedi és izgalmas olvasmány. A „mi lett volna, ha…” vonalon halad az alternatív Trianon novellákat tartalmazó kötet is, amelyben az ötletes szerzők azzal a gondolattal játszanak el hogyan is nézne ki a dolog, ha másként alakul a nagyhatalmi döntés. E két könyv apropóján érdemes megjegyezni, hogy jól mutatják: 100 év után is annak kapcsán jön leginkább lendületbe a fantáziánk, ha azt kell elképzelni, hogy lehetett volna megelőzni, milyen lett volna, ha nem úgy alakul…

Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus lelkész nagytarcsai díszpolgárként a helyi lap trianoni számában osztotta meg gondolatait a témáról.

Jeszenszky Géza történészt, egyetemi tanárt, volt külügyminisztert arra kérte a Magyar Kurír, segítsen megérteni a múltnak számunkra tragikus szeletét, melyet a trianoni békeszerződés jelent, valamint a jelen feladatait. A történész szerint jogosan nevezhetjük békediktátumnak a versailles-i szerződést.

Budapest – A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma pályázatot hirdet az evangélikus nevelési–oktatási intézmények tanulói és gyülekezetei részére a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója alkalmából. Részleteket az alábbiakban olvashatnak.

Budapest – „A Magyarországi Evangélikus Egyház Püspöki Tanácsa az Országos Presbitérium határozata nyomán támogatja, hogy gyülekezeteinkben méltó módon emlékezzenek meg a trianoni békediktátum 100. évfordulójáról” – áll a Püspöki Tanács felhívásában.

Száz év távlatából tekintünk vissza a magyar nemzet legnagyobb tragédiájára, és saját magunkra is. Mi változott bennünk ez idő alatt? Fel tudtuk dolgozni a gyászt, egyáltalán fel lehet-e? Homoki Pál evangélikus lelkész ragadott tollat, hogy leírja gondolatait.