Észak-Írországban mind ez idáig csak abban az esetben volt engedélyezett az abortusz, ha az anya élete veszélyben forgott, vagy ha a terhesség kihordása súlyos és maradandó testi vagy mentális károsodással fenyegetett, minden más esetben bűnténynek számított. Az északír nők az Egyesült Királyság más országrészeibe utaztak, hogy legális abortuszt hajtathassanak végre, vagy az ír partok menti nemzetközi vizeken ringatózó „abortuszhajók” egyikét választották. Az abortuszban segédkező egészségügyi szakemberekre pedig komoly büntetéseket szabhattak ki.

Törvény és gyakorlat

Írországban jelenleg az abortusz a terhesség tizenkettedik hetéig engedélyezett, azt követően pedig kizárólag orvosilag indokolt esetben van rá lehetőség. Éppúgy, mint Európa legtöbb országában, köztük Angliában és Magyarországon is, ahol abortuszt a huszonnegyedik hétig végeznek. Az október 22-én elfogadott északír abortusztörvény annyiban tér el ettől, hogy mivel számos fontos vizsgálatra a huszonnegyedik héten kerül sor, mostantól egészen a huszonnyolcadik hétig végzik el az abortuszt. Ám kizárólag orvosilag indokolt esetben: ha a magzat és/vagy az anya élete, emberi életminősége veszélybe került. Minden esetet egyesével bírálnak el a hatóságok egy konzulens segítségével, aki az érintett nő mentális és fizikai állapotát méri fel. 

Jövő márciusig átmeneti időszak következik, míg az új rendelkezések gyakorlati megvalósulásának részleteit kidolgozzák – írja az Index.hu hírportál. Addig az abortusz mellett döntő nőknek továbbra is az Egyesült Királyság más részeibe kell utazniuk a beavatkozás elvégzése érdekében. Ugyanakkor az egészségügyi dolgozók számára mostantól engedélyezett, hogy segítséget nyújtsanak az érintett nőknek, és tanácsokkal lássák el őket.

Választás vagy élet?

A pro choice (a választásért) és a pro life (az életért) tevékenykedő mozgalmak tagjainak és szimpatizánsainak legtöbb vitája a magzat élethez való joga és a nők döntési joga közötti ellentét körül zajlik. Az érvek és ellenérvek sora végtelen, holott ha közelebbről megvizsgáljuk a különböző érvrendszereket, rájöhetünk, hogy azok más-más értékrendszerből eredeztethetők, tehát feltehetően egymással párbeszédbe hozhatók.

Hogy a kevéssé árnyalt hazai közbeszéd veszélyeit elkerüljük, a bioetika interdiszciplináris tudományát érdemes segítségül hívnunk. Az elmúlt fél évszázadban kialakult új tudományterület a vizsgálódásainak körébe vonja számtalan más tudományos aspektus mellett a teológiai, jogi, pszichológiai és szociológiai dimenziót is. Ezek ugyanis megkerülhetetlenek az ilyen rendkívül összetett etikai dilemmák tárgyalásakor.

„Tekintettel arra, hogy a bioetika képviselői különböző világnézeti, vallási háttérrel rendelkeznek, a bioetika alapértékei sok esetben nem feltétlen keresztény értékként fogalmazódnak meg, bár a keresztény értékek alapvető jelentőséggel bírnak a bioetikai vitákban” – írja Szebik Imre orvos-bioetikus a Bioetikai kérdések az élet kezdete kapcsán című tanulmányában (megjelent a Kodácsy-Simon Eszter szerkesztette, Értelmes szívvel – Etikai témák az evangélikus oktatásban című kötetben; Luther Kiadó, 2016).

Természetesen vannak olyan értékek – állapítja meg a Semmelweis Egyetem docense –, amelyekben alapvető konszenzus van. Ilyen például az emberi élet vagy az emberi méltóság tiszteletének kötelessége, az egészségügyi kezelésekbe való tájékozott beleegyezés kötelme; abban azonban, hogy ezeket az értékeket más értékekkel való konfliktus esetén milyen mértékben kell tiszteletben tartani, sok esetben nincs egyetértés. Amikor például egy megerőszakolást követő terhesség esetében az emberi élet tiszteletének kötelessége konfliktusba kerül az anya önrendelkezési jogával – említi példaként az egyik legnehezebb határhelyzetet az orvos-bioetikus –, akkor a vélemények eltérőek a tekintetben, hogy melyik érték a fontosabb.

Anyai krízishelyzet

Orosz Gábor Viktornak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docensének egyik kutatási területe a preimplantációs és perinatális genetikai diagnosztika. A protestáns etika kézikönyvében (szerkesztette Fazakas Sándor; Kálvin Kiadó, 2017) így ír az élet kezdetéről: „A bibliai antropológia és a modern embriológia közötti összhang akkor fejeződik ki, ha az ivarsejtek egyesülésétől fogva egy új emberi lény jelenlétét elfogadjuk. Nem a folyamat és a benne levő biológiai kontinuitás és potencialitás minősíti az ember létét, hanem az ember személyi léte kvalifikálja az ehhez szükséges folyamatot.”

Tehát amellett, hogy védendő alapértéknek tekinti az életet, az evangélikus lelkész szerző a nagykorúságot a döntéseinkért és tetteinkért való felelősségvállalásban látja. Kifejezésre juttatja ezzel azt is, hogy a hétköznapi életben előfordulhatnak olyan helyzetek, amelyekben az életvédelem melletti elköteleződés önmagában kevésnek bizonyul. Vagyis ha a Szebik Imre által említett megerőszakolt nő nem kívánt terhességének példáját vesszük: érthető, ha sokan úgy vélik, a traumát átélt nőt kegyetlenség a magzatának megszülésére kötelezni (még akkor is, ha a terhességmegszakítás önmagában is trauma).

Számtalan olyan eset adódik tehát, amikor csak rossz megoldások között választhatunk.

Az abortusz legvitatottabb formája a magyar abortusztörvényben sem megnyugtatóan tisztázott „anyai krízishelyzet” miatt elvégzett terhességmegszakítás. A keresztény teológusok általában elutasítják a pszichológiai, gazdasági, családi okokból végzett abortuszt, ugyanakkor hangsúlyozandó – írja Szebik Imre –, hogy a terhesség valós krízishelyzetet teremthet egy nő és családja életében. Ilyenkor pedig nem a megbélyegzés, a vádaskodás, hanem a segítségnyújtás lehet a megfelelő felebaráti magatartás: a segítségnyújtás különböző formái ismertek, például pasztorálpszichológiai vagy lakhatási segítség formájában.

Életesély vagy esélyegyenlőség

Nem elhanyagolható tény továbbá az sem, amelyre többek között a Keresztény kultúra blog szerkesztői hívják fel a figyelmet.

„A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján egyértelműen látszik, hogy azokon a területeken történik a magyarországi abortuszok nagy része, ahol az intézményi felvilágosítás aligha van jelen, és ahol sok esetben aközött kell dönteni, hogy fogamzásgátlás legyen vagy élelem/ tüzelő télire – írja Nagy Szabolcs evangélikus teológushallgató, a blog egyik szerkesztője a Melyik a történelem legsötétebb napja? címmel október 23-án megjelent blogbejegyzésben. – 2016-ban a legtöbb abortusz Magyarországon arányosan Nógrád, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben történik, ott, ahol a szegénység is az egyik legnagyobb. Megdöbbentő a szakadék a legalacsonyabb (Budapest és Győr-Moson-Sopron megye) és a legmagasabb (Heves és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) értékkel rendelkező megyéknél is. De érdemes megnézni azt is, hogy milyen ez az adat az iskolai végzettséget tekintve. 1990 óta szinte nem változott azoknak a nőknek a helyzete, akiknek nincs nyolcosztályos végzettsége, míg azoknál a nőknél, akik szakvizsgával, érettségivel vagy felsőfokú diplomával rendelkeznek, folyamatosan csökkenő tendenciát mutat az abortuszok száma.”

Mindebből látható, hogy a szociális segítségnyújtás, a szexuális felvilágosítás és a családi életre nevelés tekintetében még a nagy elméleti viták előtt komoly gyakorlati lépésekre volna szükség társadalmunkban. Eszmei és eszmeiséget mellőző vitákat lehet ugyan folytatni, de ezzel nem kerülünk közelebb a hazai abortuszok számának csökkenéséhez, a születendő gyermekek valós védelméhez.

Általános toleranciaszintjét tekintve hazánk az átlagosnál rosszabbul teljesít, a másfajta gondolkodást, az alternatív elemektől sem mentes értékrendet idehaza a többség élből elutasítja, vagy nem tud vele mit kezdeni. Herczog Mária szociológus a Család Gyermek Ifjúság folyóirat 2007/6. számában Ember születik?! címmel megjent írásában megjegyzi: Magyarországon különösen is megfigyelhető, hogy mennyire alacsony szintű azoknak a területeknek a működése és kultúrája, amelyekben „nem a ráció, a tárgyi felszerelés, az anyagi háttér, hanem az érzelmek, valamint a nehezen megfoghatónak látszó elemek a dominánsak”. A születés épp ilyen témakör.

Krisztus-gyermek születik

Az egyik leghíresebb mai bába, az amerikai Ina May Gaskin – aki kiemelkedő munkásságáért 2011-ben az alternatív Nobel-díjként ismert Helyes Életmód díjat is megkapta – Spirituális bábaság című könyvében elsősorban születéstörténeteket oszt meg az olvasókkal, de kitér a címadó spiritualitás értelmezésére is.

„Minden egyes szülés egy Krisztusgyermek születését jelenti – írja. – A bába dolga, hogy minden tőle telhetőt megtegyen, hogy mind az anyát, mind a gyermeket élve és jó egészségben átsegítse a szülés szorosán, és ügyeljen arra, hogy a születés szentsége megmaradjon. […] Az előttünk lévő gyerek ugyanolyan, mint a sajátunk. Mindnyájan egyek vagyunk. […] A vallásosság alatt azt értem, hogy a könyörületesség életmód a bába számára, ami a bába gyakorlatában nyilvánul meg, ahogyan napról napra, pillanatról pillanatra meghozza a döntéseit. […]

A valódi törődés: életforma.” Ha a valódi törődés életforma, akkor szervesen bekapcsolható gondolatmenetünkbe az evangélikus Hamvas Bélának A pszichológia értéke és válsága című tanulmánya, amelyben érzékenyen világít rá arra, mi az, ami hiányzik a mai technicizált, jóléti társadalmakból: „Olyan népnél, amelynél pszichológiai kultúra nincs, hiányzik az emberi léthez elengedhetetlenül szükséges emberismeret. Az emberismeret tulajdonképpen semmi egyéb, mint annak a jele, hogy azzal az emberrel, akivel együtt élek, törődöm, és komolyan veszem. Igyekszem megérteni. Ebből a megértési kísérletből kollektív emberismereti kategóriák keletkeznek, amelyek a szociális életet tudattalanul szabályozzák.” Hamvas szerint mindenfajta ismeretet meg kell hogy előzzön a „szeretetmozzanat”, amely által bármiféle tudás, látás felébredhet és kialakulhat.

Hogy az emberismeret, a kölcsönös bizalom épülhessen a mai Magyarországon, abból az egyházak is kivehetnék – és sok területen igyekeznek is kivenni – a részüket megfelelő kommunikációs és törődési minták átadásával, követendő példaadással. Az egyház diakóniai szolgálati ágán belül az anyaóvóknak, a családok átmeneti otthonainak működtetése például kifejezetten jó példa minderre a konkrét és problémaérzékeny segítségnyújtásra, az élet tevőleges védelmére.

Ami pedig az elvi szakadékok áthidalását illeti: akárhogy nézzük is, saját önrendelkezési jogával élve a felelősség mindig a várandós nőt terheli – ezért kell igyekezniük az egyházaknak is megadni minden lehetséges támogatást a döntés elé kényszerült vagy sok esetben kényszerített (!), valós vagy vélt válságban lévő, ténylegesen traumatizált vagy feloldható krízishelyzetben lévő nők védelméért.

Érdemes azonban arra is felhívni a figyelmet, hogy mind a világi, mind az egyházi ítélkezők és támogatók elsajátíthatnának, eltanulhatnának néhány objektív szempontot a bioetikai vitákból, újra és újra megkérdőjelezve saját álláspontjukat, megingathatatlannak vélt elveiket, eszméiket, kőbe vésett igazságaikat, amelyek létjogosultságáról kizárólag Isten ítélhet, ahogy a döntési szabadságunkkal való élés igazságáról és igazolhatóságáról is.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 45–46. számában jelent meg 2019. november 17-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.