„A pandémiát megállítani csak a védőoltásokkal lehet” – fogalmazott köszöntőjében Rojkovich Bernadette. A Magyar Bioetikai Társaság elnöke a tudományos ülés elején hangsúlyozta, hogy a vakcinák biztonságosak, hatásosak. „Nagyon fontos, hogy minél előbb kialakuljon a nyájimmunitás, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy világszinten minél többen oltassák be magukat” – mondta az elnök.

Baranyi Marcell, az online rendezvény előadója arra mutatott rá, hogy a vakcinafejlesztéshez alkalmazott eljárások jelenleg etikailag megkérdőjelezhető eljárások, ugyanakkor maguk a vakcinák az emberi élet védelmében fontosak, ezért az oltás mellett érvelt.

Mit jelent az embrionális sejtvonal és mi a gond vele?

Baranyi Marcell a sejtvonal fogalmával kapcsolatban elmondta, hogy az genetikailag viszonylag homogén, megfelelő körülmények között korlátlan ideig fenntartható sejtkultúrát jelent. Kifejtette, hogy ezt alapkutatásban, fejlesztésben és vakcinagyártásban is használják. Az embrionális sejtvonalakkal kapcsolatban az előadó kitért arra, hogy azok magas osztódási potenciállal rendelkeznek, több ideig felhasználhatók, magas a lehetséges passzálásaik (a sejtek olyan formában történő hígítása, aminek hatására újból képesek az osztódásra) száma. Ez a folyamat bár gazdaságos és hosszú távon fenntartható, valamint az eljárás során kevesebb a mutálódás esélye, ugyanakkor ehhez az eljáráshoz olyan sejtvonalakat használnak a kutatók, amik abortált magzatokból származnak.

A leggyakrabban használt sejtvonalak az MRC-5 1966-ban abortált 14 hetes magzatokból származnak, és a HEK293, mely a 1970-es évek elején abortált magzatokból kerülnek felhasználásra. Az előadó arra is kitért, hogy az MRC-5 és a HEK293 esetében sem mutatható ki, hogy az abortusz azért történt volna, hogy azt később kísérlethez használják fel.

Baranyi Marcell szerint a tudomány ugyanakkor „valamilyen módon »hasznot húz« az abortusz tényéből. A felhasználás által elősegíthető az abortusz társadalmi elfogadása.”

A sejtbiológus a római katolikus egyház Donum vitae (1987) és Dignitas personae (2008) dokumentumait említve hangsúlyozta, hogy ezek értelmében az emberi élet szent, fogantatástól kezdve a halálig. „Minden személy emberi méltóságát – szellemi, fizikai, egészségi állapotától függetlenül – tiszteletben kell tartani, testi-lelki értelemben egyaránt. Az abortált magzatok testét is – mint minden emberi személy testét – méltósággal és tisztelettel kell kezelni, nem csak mint puszta biológiai anyagot.”

A ma használatos vakcinákról

Baranyi a Charlotte Lozier Intézet adatai és interneten elérhető tudományos források alapján ismertette, hogy a Covid–19 vakcinák fejlesztéséhez és gyártáshoz mely vakcinagyártó cégek használnak fel embrionális sejtvonalakat.

Ez alapján a Pfizer&BioNTech és a Moderna gyártáshoz nem, de fejlesztéshez használ, míg a AstraZeneca gyártáshoz és fejlesztéshez is használ embrionális sejtvonalat. A CureVac vakcinagyártásáról Baranyi szóbeli közlésre támaszkodva elmondta, hogy se gyártáshoz, se fejlesztéshez nem használnak embrionális sejtvonalat, ugyanakkor ennek a vakcinának az alkalmazása még hónapokat vehet igénybe.

Vakcinák és embrionális sejtvonalak etikája

Az előadó a római katolikus egyház Hittani Kongregációjának 2020-ban kiadott dokumentumára hivatkozva elmondta, hogy súlyos okok miatt (például az élet védelme), etikailag kifogásolható vakcinákat is alkalmazni lehet. „Az összes klinikailag ajánlott vakcina tiszta lelkiismerettel alkalmazható, ezeknek a vakcináknak a felhasználása nem jelent semmiféle együttműködést az önkéntes abortuszokkal az abortusszal” – olvashatjuk a dokumentumban.

Az előadó kifejtette, hogy a COVID-19 miatt etikailag az a helyes, ha minél többen beoltatják magukat.

„Ha valaki mégis lelkiismereti okból úgy dönt, hogy nem oltatja be magát, minden tőle telhetőt meg kell tennie azért, hogy ne veszélyeztesse azok életét (ne kapja el és ne adja tovább nekik a vírust), akiknek az életére veszélyt jelent.”

Baranyi arra is kitért, hogy a fenti állásfoglalás az élet védelme mellett érvel, így kifejezi azt az igényt is, hogy a jövőben olyan vakcinák készüljenek, amik etikailag kifogástalanak.

Léteznek-e alternatívák?

Felmerülhet a kérdés, hogy tudományos igénnyel miként cserélhetőek le az embrionális sejtvonal felhasználásával készült vakcinák. Alternatívának tekinthető-e a nem emberi sejtek használata? Baranyi Marcell elmondta, hogy ezek sokban különböznek az emberitől, ezért csak részben, az alapkutatás számos kérdésére tudnak választ adni. „A felnőtt emberi testi sejteket is fel lehet használni. Ezeknek van limitációja, de bizonyos részkutatásokra jól használhatók” – tudtuk meg az előadótól.

Ígéretes lehetőség kínál az indukált pluripotens őssejtek (iPSC) használata. Ezek olyan sejtvonalak, melyeket nem tumoros felnőtt sejtvonalakból „programoznak át”. Ennél azonban alacsonyabb a hatékonyság. „Van versenyképes, tudományosan megalapozott alternatíva, csak elkötelezettség kell hozzá.

Több tudományosan megalapozott kutatásra lenne szükség ezekből ahhoz, hogy le lehessen cserélni az etikailag kifogásolható folyamatot” – állapította meg Baranyi Marcell, aki zárszóként a katolikus egyház „Dignitas Personae” kezdetű vatikáni instrukcióját idézte: „Az egyház erkölcsi tanítását olykor azzal vádolják, hogy túlságosan sok tiltást tartalmaz, de minden »nem« mögött egy nagy »igen« húzódik, amely elismeri minden egyes életre hívott ember méltóságát, elidegeníthetetlen értékét és megismételhetetlen egyediségét”.

Néhány szemelvény az előadást követő vitából

Az előadás felkért hozzászólójaként dr. Jankovics István az új vakcina platformok tekintetében többek között a gomba sejtek, növényi alapú sejtek és az intradermális vakcinákat említette. A virológus-mikrobiológus, korábban a WHO nemzeti influenzalaboratóriumának vezető főorvosa hozzászólásában a gyógyszerészeti hatóság szerepére és felelősségére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a hatóságnak jobban figyelembe kellene vennie az etikai megközelítéseket.

Van-e olyan ellenérv az embrionális kutatással szemben, aminek nincs keresztény gondolkodáshoz kapcsolódó alapja? – tette fel a kérdést egy hozzászóló. Baranyi Marcell elmondta, hogy Ferenc pápa szerint a személy méltósága nem teológiai, hanem antropológiai kérdés.

Egy másik hozzászólásra válaszul a biológus arra is kitért, hogy nem az a kérdés, hogy a magzat részéről jótettnek minősül-e, ha a tudomány gyógyászati célra használja fel, hanem az, hogy tiszteletben tartjuk-e a méltóságát.

Dr. Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyetemi docense, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinata teológiai bizottságának elnökének álláspontja:

Az abortált magzatok sejtvonalainak kutatási célú felhasználásáról szóló viták etikai értékelése során központi szerepet játszik a különböző érdekek mérlegelésének elfogadhatósága. Számos morálteológus semmilyen körülmény között nem tartja megengedhetőnek az embrióvédelem és a kutatási célok közötti érdekek mérlegelését. Ezt azzal a feltevéssel indokolják, hogy a zigóta – legyen szó „in vivo” vagy „in vitro” – már rendelkezik személyi státusszal. A vakcinafejlesztés során azonban egészen más a helyzet, hiszen nem élő, hanem abortált magzatok sejtvonalának kutatási célú felhasználásáról van szó, olyan oltások kifejlesztése érdekében, amelyek emberek millióinak életét menthetik meg.
A protestáns egyházak teljes mértékben egyetértenek azzal, hogy az embrió alapvető védelmet érdemel a fogantatástól kezdve, valamint azzal, hogy az embrió több, mint puszta „biomassza”, ám a katolikus egyház hivatalos érvelésétől részben eltérő indokok alapján. Az embrió védelme a fogantatástól kezdve megfelelően igazolható azzal, hogy egy (vagy több) ember élettörténetének kezdete és ezért életének teljes időszakáig védendő az élethez való joga. Ez azonban nem zárja ki a fokozott jogi védelem és az érdekek etikai mérlegelésének lehetőségét. Különösen igaz ez az állítás az abortált magzatok sejtvonalainak felhasználására. A természetjogi érvelés céltévesztése lenne, ha az emberi élet védelme és tiszteletéről szólva ugyanolyan jogokat és méltóságot tulajdonítana az abortált magzatok számára, mint a Covid–19 járvány következményeinek közvetlenül kitett élő emberek részére.
A katolikus morálteológia talaján álló szerzők gyakran dogmatikailag előzetesen meghatározott álláspontot képviselnek, és a hiányzó érveket szuggesztív kifejezéssekkel helyettesítik, amelyek egyszerűen olyat állítanak, amit először be kell bizonyítani. Ebbe az irányba mutat az előadó érvelése is: „Az abortált magzatok testét is – mint minden emberi személy testét – méltósággal és tisztelettel kell kezelni, nem csak mint puszta biológiai anyagot”, ám tegyük hozzá: ebből a kijelentésből nem következik egyértelműen, hogy az abortált magzatokból származó sejtvonalakat ne lehetne olyan kutatási célokra felhasználni, amelyek eredményeivel emberi életek milliói menthetők meg. De ilyen szuggesztív kifejezésnek tekinthető akár a 2008-as Dignitas Personae idézett része is: „minden »nem« mögött egy nagy »igen« húzódik”, hiszen esetünkben ez éppen a fordítottját jelentené, vagyis a halott magzat tiszteletét az élők védelmével szemben.
A fentiek alapján nem értek egyet azzal a gondolattal és érveléssel, amely lehetővé tenné lelkiismereti okokra hivatkozva a COVID–19 elleni védőoltás mellőzését. Szeretteink és embertársaink iránti szolidaritás jegyében mindenkinek erkölcsi kötelessége az oltás felvétele, akinek egészségi állapota azt megengedi. A beoltandók számára lehetőséget kell biztosítani a vakcinák közötti választásra, azonban nem a vakcinák fejlesztése során esetleg felhasznált abortált magzatokra tekintettel, hanem hatékonyságuk és esetleges mellékhatásaik miatt.