Mi, a Közöd tagjai, megtaláltuk egymást. Józsefvárosi szomszédaimmal több mint egy éve hetente összejárunk, hogy megvitassuk a kerületünk közös ügyeit, mert meggyőződésünk, hogy közünk van a minket érintő döntésekhez. Így van értelme nem hatalom- vagy pártpolitikáról, hanem közpolitikáról beszélni.

Sokszor hallottam, hogy a lelkész ne politizáljon. Számomra ez azt jelenti, hogy a lelkész nem rendelheti alá az igazságot hatalompolitikai érdekeknek, hanem Isten előtt kell azt képviselnie. Isten pedig nem pártatlan, hanem részrehajló Isten, figyel a nyomorultak szavára.

A Budapest belvárosi nyolcadik kerület városvezetése szeretné leépíteni az önkormányzat bérlakás-állományának nagy részét, tehát a közvagyont, amit akár arra is használhatnánk, hogy a lakhatási válság közepén segítsük a családokat. A lakásszegénység nagyon sok embert érint ebben a kerületben. Itt legalább ezer regisztrált hajléktalan ember tartózkodik, és sokan élnek túlzsúfolt lakásokban, sokakat pedig a kilakoltatás fenyeget.

A döntéshozók öles léptekkel haladnak a kívánt cél felé, ugyanis 2015-ben 450 kilakoltatást kezdeményeztek, míg egyetlen nyílt lakáspályázatot sem írtak ki. A közfelháborodás miatt 2015 őszén felfüggesztették a végrehajtást, ígéreteket tettek az eljárásrendi hibák kivizsgálására, amire láthatólag nagy szükség lenne, hiszen a Közöd Civil Társaság, amelynek elnöke vagyok, tud több ilyen esetről, amelyeket dokumentáltan be is tud mutatni. A lakókat elkísérjük ügyeik intézésekor, ezért tudjuk, hogy sokszor a tartozásaik pontos összegét vagy a bérleti szerződés nem meghosszabbításának indokát sem sikerül tisztázni. A városvezetés magyarázatában ez úgy hangzik, hogy végre nekiállnak bérlakásügyben rendet tenni a rendetlen lakók eltávolításával. Amikor napvilágra került egy-egy jogszerűtlen kilakoltatás, úgy tűnt, hogy emberibb arcát mutatja a városvezetés, és változtat a gyakorlatán. De egy év elteltével az ígéretek ellenére egyre kilátástalanabb a lakók helyzete: az elhelyezés nélküli kilakoltatások vége a gyermekek állami gondozásba vétele, valamint a hajléktalan szülők és nagyszülők rendkívül drága és kiúttalan állami ellátása vagy utcai tengődése.

A KötőSzó blog cikke itt folytatódik.