Szlovák-ügyben a megszólaló vagy „hazafi”, vagy „pánszláv” volt, harmadik megoldásra nem adtak lehetőséget. Az evangélikus egyházat különösen érzékenyen érintette a pánszlávizmus bármikor bevethető vádja, hiszen tagjainak relatív többsége szlovák anyanyelvű volt.  A hatalom közbeszéd-tematizálása hamar tetten érhető volt az egyházban: egy Pest környéki lelkészválasztási vitát például azzal igyekeztek a felek a maguk javára eldönteni, hogy egymást kölcsönösen pánszlávizmussal vádolták. És, hogy mi köze mindennek a politikai korrektséghez?

A politikai korrektség (PC) modern kori fogalom. Egyes vélemények szerint Mao vörös könyve említi először. Az biztos, hogy a hatvanas évek óta használják az Egyesült Államokban, manapság pedig elkeseredett vita folyik hasznáról, veszélyeiről, a demokráciáról és a sajtószabadsághoz fűződő viszonyáról. A PC annak a jelenségnek a mai kódja, amely az írott szó nyilvánosságával egyidős – szellemi, hatalmi, politikai csoportok mindig is szerették meghatározni a nyilvánosságot uraló közbeszéd témáit, és azt, hogy azokról mit is kell gondolni. Az sem a mai kor kiváltsága, hogy ugyanazon szavaknak egészen különböző jelentést tulajdonítanak más-más olvasók.  

A cikk a KötőSzó evangélikus közéleti blogon folytatódik.